Kedves Dr. Égely Palánk!

Foci és fizika, avagy "De megértünk ebben bármit is a foci lényegébol?":

A fizika a természet egyetemes törvényszerűségeit keresi, vagyis azokat, amelyek a legkevesebb feltétel mellett is érvényesek. Ez magával hozza, hogy a fizika törvényei a speciális dolgokban is csak az általánost ragadják meg. Mármost hogy a fizika ezzel a lényeget ragadja-e meg vagy sem, az teljesen azon múlik, hogy mire vagyunk kíváncsiak. Ha az általánosra vagyunk kíváncsiak, akkor igen, ha a speciálisra, akkor nem. Konkrét példával élve, a fizika általános törvényei behatárolják, hogy milyen keretek között működhet pl. egy villanyfúró, de nem határozzák meg egyetlen konkrét villanyfúróval kapcsolatban sem, hogy annak egészen pontosan milyennek is kell lennie. Vagyis a fizikai törvények olyan értelemben nem alkotnak teljes rendszert, hogy a valóság nem vezethető le belőle annak minden specifikumával együtt. (A matematikára ez méginkább igaz.) A teljes visszavezetés jelentené a valóság redukcióját a fizikára, aminek lehetségességét sem a fizika, sem pedig a fizikusok nem állítják. A helyzet olyan, mintha nagyon sokismeretlenes problémákra keresnénk a megoldást, és ehhez a fizika jóvoltából néhány összefüggést eleve ismernénk az egyébként ismeretlen dolgok tengerében. Ezen összefüggések segítségével a roppant sok elvileg elképzelhető megoldás közül a lehetséges megoldások egy altér elemeire redukálódnak. Hogy mekkora haszonnal jár mindez? Azt hihetnénk nem túl sokkal, hiszen "mit jelent pl. 100 ismeretlennél az, hogy azok között felállítunk 8 egyenletet"? Nos, mindenesetre nem a probléma 8 százalékának a megoldását, ugyanis az ismeretlenek számával nagyjából exponenciálisan alakul az elképzelhető esetek száma, vagyis ha minden egyes ismeretlen csak 10 féle értéket vehet is fel, a 8 összefüggés 10^8 arányban mérsékli a megvizsgálandó esetek számát, azaz 100 milliószoros arányban csökkenti. Mindeme haszon "bezsebeléséhez" elegendő meggyőződnünk néhány meglehetősen általános feltétel fennállásáról - valamint persze számolgatnunk is kell.
A megoldás(ok) keresésekor természetesen olyan összefüggéseket is ismerhetünk és felhasználhatunk, amelyek kevésbé általános érvényűek, vagyis kötődnek a vizsgált probléma speciális jellemzőihez. Ez végső fokon csak nagyon ritkán kerülhető el, tehát butaság volna kárhoztatni. Ellenben a csakis speciálisan érvényes összefüggések miatt rendkívül kényessé válik annak helyes megítélése, hogy azzal a speciális esettel van-e dolgunk. Ráadásul, mindeme vizsgálatot számos alkalommal ismételten el kell végeznünk. Ebben a helyzetben szinte a legfontosabb dolgunk megtalálni az egyes összefüggések érvényességének valódi általánosságát, mert minél általánosabb egy összefüggés, a későbbiekben annál több munkát takaríthatunk meg vele.

Közelítve a termodinamikához. Természetesen megtehetjük, hogy a kiinduló összefüggések megfogalmazásakor nem építünk a termodinamikára, hanem pl. külön úton, önmagunk állapítunk meg olyan törvényszerűségeket, amelyek egyébként csak speciális esetei az általánosnak. Történelmileg egyébként is az a helyzet, hogy a később általános rangra emelkedő törvények többnyire speciális összefüggésként kezdik pályafutásukat. Például a vérkeringés folyamatát előbb fedezte fel Harvey, mint ahogy a fizikában korrektül vizsgálni kezdték volna az áramlási jelenségeket. Ugyanakkor az elektromos áramokra vonatkozó Kirchoff II ("csomóponti") törvény sem egy teljesen más törvény, ez is csak speciális esete az ún. kontinuitási egyenletnek, avagy törvénynek. (Egyébként ugyanide megy vissza (98-11-06 12:16)-es fejtegetésem is a dohányzás, a dohányzás által okozott károk és ennek megfelelő kezelési módra vonatkozóan is - (98-11-13 18:02)-es üzenetemben talán egy kissé világosabban megfogalmazva.) Az általános törvényszerűségek ilyen újrafelfedezése még nem végzetes, de jelentős többlet munkát okoz, ezért kerülendő. Veszélyes is, hiszen nem támaszkodik eléggé a tudomány nagyon alapos és széleskörű vizsgálatainak tapasztalataira, hanem ott probálkozik ad hoc összefüggésekkel, ahol a pontos is ismert (elvileg).

Hogyan használhatók fel a fizikai törvények? Általános jellegükből kifolyólag a problémák megoldásának már a legelején célszerű bevetni őket, hogy a lehető leghamarabb egyszerűsíthessük a megoldást, mégpedig úgy, hogy azzal még semmiképp se fussunk vakvágányra (azaz ne vegyünk be téves elképzelést a megoldásba). Miután a fizika megtette a magáét, a fizika mehet. Hiszen a továbbiakban már garantált, hogy legalábbis a fizikai törvényekkel nem kerülünk ellentmondásba, azaz nem lesz fizikailag lehetetlen az, amit majd megoldásként kihozunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ettől kezdve szabadabban koncentrálhatunk azokra az összefüggésekre és jellemzőkre, amelyek számunkra különös fontossággal bírnak. Tehát a fizika általában NEM ragadja meg egy-egy speciális dolog lényegét, ellenben nagyon jó alapot biztosít ahhoz, hogy véletlenül se tekintsünk olyasmit speciálisan igaznak, ami egyetemesen téves.

Néhány példa.
Szokás hivatkozni az energiamegmaradás törvényére, holott ha körülnézünk a világban, bizony csak a legritkább esetekben találjuk úgy, hogy tényleg megmarad. És mégsem az a jó megközelítés, hogy volna egy mennyiség, ami általában össze-vissza alakul, időnként meg mégis megmarad, mert pont olyankor marad meg, amikor annak semmiféle specifikus okát nem tudjuk adni! Ezért csak az lehet termékeny megközelítés, hogy alapvetően megmarad, és az ettől való eltérés az, ami valami másnak a számlájára (átalakulás, áramlás, terjedés, sugárzás, stb.) írandó.

Hasonló a helyzet a termodinamikai expanzióval is. Lehet, hogy körülöttünk nem mindenről látszik expanzív jellege, mégis, nem abból célszerű kiindulni, hogy "a dolgok önmaguktól nem expandálnak, de időnként mégis", hiszen olyankor is megfigyelhető az expanzió, amikor annak semmiféle különleges okát nem találjuk! Jobb tehát tudomásul venni, hogy expanziós jelleg az eleve van, ha pedig nem látjuk az expanziót, akkor kell megkeresni a hiány okát (többnyire az általad is említett korlátozó potenciálokat).

Az elemi fizika tanítása során a mechanika megértéséhez az jelenti a beugrót, hogy nem a dolgok nyugalmi állapotát, vagy "megnyugvásra törekvését" tekintjük általános törvényszerűségnek, mert ezt a törekvést éppen azokban az esetekben nem látjuk, amikor pedig semmi sem zavarná érvényesülését! Így hát kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a mozgásállapot az, ami megmarad (és mert a dolgok mozognak, tehát a mozgás is), és e mozgásállapotnak a megváltozása igényel speciális magyarázatot.

A földi bioszféra esetére térve, azzal egyetértek, hogy "A Föld rengeteg 'szeméttol' szabadul meg ho formájában", azzal viszont nem, hogy "A bioszféra az ember elott gyakorlatilag nem hozott létre szemetet", ugyanis én pontosan ilyen szemétnek tartom az általad is említett kőolajat, kőszenet, tőzeget, a levegő oxigénjét, a mérhetetlenul sok mészkövet, stb. A bioszféra az emberiség megjelenése előtt is úgy üzemelt, hogy nemcsak "szemét jellegű" hővé konvertálta a Napból származó nemesebb energiát, de bizony más veszteségeket is produkált. Szerencsére, az idők folyamán az élővilág megtanult a felhalmozott szemét hátán is megélni. Bizonyos mértékig mi, emberek is egyre inkább ezt tesszük. Abban egyetértünk, hogy intelligenciánk révén nagyon sokat és gyorsan javíthatnánk az általunk használt technológiai folyamatok hatásfokán, és hogy egyelőre jócskán van mit tanulnunk a természettől.

A genetikai anyag tervezett szabályozásának betarthatatlan etikai szabályairól:
Írod:
"1. legyen mindenki számára egyaránt azonos módon hozzáférheto."
Ez mindenesetre nem evolúciós megközelítés, hiszen az evolúciónak nem alaptörvénye az ilyen egyenlősdi.
Folytatod:
"2. csak az igazolhatóan negatív dolgokat lehessen helyrehozni, pl. a mindenféle betegségekre hajlamosító gének, vagy a nyilvánvaló genetikai defektek, de ne lehessen ero-szépség-nemiszervméret stb. versenyeket uzni."
Ez sem evolúciós megközelítés, hiszen az evolúciónak az sem alaptörvénye, hogy valamit erre-vagy-arra ne szabadjon fölhasználni. (Az evolúció bármi rendelkezésre álló dolgot felhasznál bármire, ami éppen előnyös.)
Folytatod:
"3. Ezzel kellett volna kezdenem: akkor lehessen az egész technikát elkezdeni, amikor kelloen elég kontrollkísérlet bizonyítja, hogy elég ismeret áll rendelkezésre ahhoz, hogy a beavatkozásnak ne legyen fatális következménye."
Ez sem evolúciós megközelítés, hiszen az evolúciónak az sem alaptörvénye, hogy egyes egyedek önkorlátozást gyakoroljanak mások, vagy akár mindenki hasznára, amíg "be nem bizonyosodik a megoldás helyessége".

Mindezt úgy értékelem, hogy a génsebészeti etikai problémák megoldására Te tipikusan NEM az evolúcióra jellemző megoldásokat javasolod. Vagyis nekem úgy tűnik, hogy az evolúciós mechanizmusokat egyszerűen alkalmatlannak tartod erre a célra. Jól látom?

U.I. Köszönöm a sok értékes hozzászólást a "Darwinizmus ..." topickban (a többieknek is!).