Üdv minden Topic-társnak!

Régóta olvasom a topicot, sajnos csak, mint lelkes amatőr van közöm a témához, de most rászántam magam, hogy írok. Abból az apropóból teszem, hogy hétvégén voltam Prágában autóval, és leírnám az élményeimet, hátha szívesen olvasnátok. Nem mellesleg kicsit relevánsabb, mint az előző egy-két oldal, felvetnék néhány dolgot benne, amiben kíváncsi lennék a véleményetekre.

Szombat reggel 9 körül indultunk, gyenge forgalom mellett az Egérúton közelítve a M1-M7 kivezetőn. Korábban félévig errefelé jártam dolgozni, többször elgondolkodtam már azon, hogy ez a csomópont (Egérút-M1M7) nem a legpraktikusabb, konkrétabban annak egyik ágával van problémám, amit szombaton is használtam. Ahhoz, hogy rákanyarodjunk a kivezetőre ebből az irányból, egy 270 fokos visszafordítót kell abszolválni, és egy kis emelkedőn felgyorsítani. Na ez sok autónak nem probléma, de még többnek igen, ebből szoktak ott bonyodalmak lenni, tekintve, hogy nagy a forgalom a csúcsidőkben, és a besorolás nagyban függ a főváros felől érkezők udvariasságától. Igaz akkor nem volt semmi probléma, de nem is akarok itt leragadni. :-)
Az M1-en Hegyeshalom felé szintén nem volt nagy forgalom, hála a kamionstopnak és a korai időpontnak, nyugodtan lehetett autózni 120-as tempóval. A radaroknak úgy tűnik megvan a tekintélye, még az A6-ost hajtó osztrák sógorok is tudják, hogy érdemes lassítani a tábláknál. Ha valamilyen sebességmérési módszernek látok értelmét, akkor ez az, annak ellenére, hogy a radarok után ugyanúgy felgyorsítanak. Pálya minősége jó, bár néhol az egy négyzetméterre eső foltozgatások száma igen magas.
M15-re rákanyarodva tapasztaltam, hogy jó dolog a félautópálya, csak ne raknának ki oda 90-es táblákat. Ráadásul az út 80%-án nem lehet előzni, lassabb kamionok után élmény lehet 80-nal cammogni, szerencsére most nem volt ebben részünk. Viszont a 90-et betartották a legtöbben, egyedül én deviánskodtam ott, ahol „lehetett”. Az is zavart, hogy az egykori határállomásokon az útpálya betonelemei miatt 40-50-re le kellett lassítani, kölönben a felni koppant akkorát, hogy a szívem fájdult bele, nomeg a táblák is erre utasítottak.
A szlovák D2 Pozsonyig abban az időszakban szellemautópálya volt, a bécsi leágazástól élénkült valamit a forgalom, Pozsony közigazgatási határától pedig átlagos. Itt jött az első furcsa tapasztalat, hogy a Pozsony táblától 80-nal lehet menni végig a városi autópályán, egészen a város végét jelző tábláig. Szerintem irreálisan alacsony a sebességhatár, főleg ha azt nézzük, hogy Szlovákiában lakott területen is 60-nal lehet menni legálisan. Érthetetlen, valószínűleg hétközben nagyobb a forgalom, és ez indokolja. A nemrég átadott alagút profi, ellentétben a mi leendő M60-unk alagútjaival, ott szükség is van rá. Pozsonyt elhagyva a forgalom majdnem közelítette az M1-esen tapasztaltat, az aszfalt minősége hasonlóan jó volt. Érdekes, hogy a pálya olyan helyeken halad, ahol a környező erdők a leállósávtól alig egy-két méterre vannak, esélyt sem adva az útról esetlegesen leszánkózó autósnak. Igaz attól nem kell félni, hogy a pálya melletti vadfogó kerítés megfogja a gépsast, mert az kb olyan masszivitást mutat, mint Józsi bácsi tanyájának drótkerítése. Jön egy nagyobb szél, és eldől. :-)
Szlovák-cseh határon szinte már úgy lehet átmenni, hogy ha nem lenne korlátozás, a gázból vissza sem kéne venni.
Cseh D2-n mintha már a forgalom is nagyobb lett volna, de az M1-ét még mindig nem haladta meg. És itt kezdődött is a jókedély elszállni, a homlok ráncosodni, annak ellenére, hogy tudtam milyen állapotban vannak a cseh pályák. Itt hangzott el a számból az első, „Hogyan mernek ezért pénzt kérni!” felkiáltás, és mint később kiderült közel nem az utolsó volt. Brno-hoz közeledve már jóval több autó közlekedett, az elkerülőn pedig kifejezetten erős volt a forgalom, igaz az eső, mint lassító tényező, is eléggé esett. A D1 ha lehet még rosszabb volt minőségileg, cserébe a táj sem kárpótolt a rossz idő miatt. Észre lehetett venni, hogy a külső sáv sokkal rosszabb állapotban van, mint a belső, és ott ahol már kezd az ember idegbajt kapni a rázkódástól, hirtelen egy új aszfaltszőnyeggel találkozik. [Mondom a teóriám: fogtak egy átlag cseh sofőrt, nevezzük Jan-nak, akit beültettek egy Skoda Fabia 1.2 gépjárműbe, és bevezetékezték mindenféle szenzorokkal, diódákkal amik az idegi reakcióit mérik. Beültettek még egy pszichiátert is, aki számítógépen megfigyelve ezeket a reakciókat határozott arról, hogy mikor kezd kiborulni emberünk. Végigmentek az autópályán, és ahol Jan reakciói már-már idegbajközeliek voltak, ott lett új aszfalt. Majd kiszámították, hogy mennyi idő kell Jan-nak hogy lehiggadjon és újra önfeledten énekelje a rádióból bömbölő Karel Gott slágereket, és ezt kifejezték méterben. Így határozták meg, hogy milyen hosszú legyen az útkorrekció.] :-)
Az ilyen kis javítgatások után ugyanis hasonlóan botrányos az út minősége, leszámítva azt az 50 km-t, amit teljes egészében újracsináltak. Ahol a forgalom engedte, próbáltam a belsőben menni, megelőzve a lengéscsillapító idő előtti cseréjét, de ez kevés volt a boldogsághoz. A sokadik méltatlankodásom és előbbi teória kigondolása után elértük a 3-as főút csómópontját, amitől kezdve 3 sávon és normális útfelületen folytattuk utunkat. Érdekes módon itt már eljutottak oda, hogy a főváros felé vezető autópályát a város előtt 30-40 km-rel kibővítsék a forgalomnak megfelelő kapacitásúra, mindkét irányban (!), így nyugodtan lehet befelé autózni nagy forgalom mellett is. Jobbratartani a csehek sem tudnak még, de egy M7-es szintet ők is megütnek ilyen téren.
Kiváncsi vagyok, hogy a mi M3-asunkat/M5-ösünket mikor fogják kibővíteni végre, megkönnyítve ezzel több 10 ezer autós dolgát.
Elértük Prágát 6 óra alatt, három darab 10-15 perces pihenővel, szerencsére baleset nem volt út közben, így a tervezetteknek megfelelően.
Mivel ez a hozzászólás is hosszúra sikerült, és dolgom is lenne, ezért ha érdeklődés mutatkozik rá, később folytatom még, maradtak gondolataim és élményeim. :-)

Üdv,
JB