Kedves balfrasz!

Igazán sajnálom, amiért útálod a "tételekbe menő vitát", mert gyakran ez az egyedüli módja annak, hogy az álláspontokat tisztázni tudjuk (lásd pl. matematika). Egyébként azért gyanakodtam, hogy "a matematika sosem volt a szived csucske", mert szinte rendszeresen _pontatlanul_ olvasol, ami a matematikában a lehető legrövidebb időn belül megbosszulja magát. Íme, néhány példa:

Kérdezted (98-11-23 19:32):
"Miért próbálod a biológiai evolúció tanát elvonatkoztatni a genetikától?"

Válaszoltam (98-11-24 17:36):
"Ha azt hiszed, hogy a BIOLOGIAI evolucio tanat akarnam elvonatkoztatni a GENETIKATOL, akkor TEVEDSZ. Errol is egeszen mast irtam."

Erre hivatkozol korábbi állításomra (98-11-20 17:59), (98-11-25 9:35), miszerint:
"Aki a darwini evolucios elmeletbe belekeveri a DNS-t, az szuksegtelenul specializalja azt."

Nos, én úgy látom, hogy a "darwini", a "biológiai" és a DNS-sel kapcsolatos evolúció nálad azonos kategóriába esnek, holott a vita egyik indítéka éppen az volt részemről, hogy NEM azonos kategóriába valók. Különbségük röviden:
- Darwin evolúciós elméletét az örökletes információ anyagi hordozóját illetően NEM határozta meg közelebbről, de alapvető igazságához ez nem is szükséges. Darwin a szerzett tulajdonságok öröklődését is lehetségesnek tartotta (noha a konkrét mechanizmust ezzel kapcsolatban sem írta le). Darwin továbbá elméletével az ember kialakulását is vizsgálta, márpedig az ember kulturális lény is, vagyis Darwin nem tette fel eleve, hogy elmélete arra alkalmazhatatlan volna. Darwin korában elég nagy hangsúlyt kaptak a faj és az ivaros szaporodás fogalmai, amelyeket manapság is gyakran tekintenek a darwinizmus "értelmezhetőségi tartományának", holott ez a felfogás már Darwin korában is téves volt.
- A "biológiai evolúció" egy szűkebb kategória, amely deklaráltan nem vizsgálja a biológián kívül lezajló evolúciós folyamatokat. Ehhez persze definiálni kell, hogy mi a biológia. Többnyire az "élet" fogalmának felhasználásával próbálkoznak, ami viszont azért jelent nehézséget, mert azzal szükségképpen visszakanyarodunk az evolúció fogalmához. Mindenesetre, a kultúrával és társadalommal kapcsolatos jelenségeket hagyományosan kiveszik a biológiából, csakúgy mint az élettelennek tekinthető dolgokat. Ez azzal a következménnyel jár, hogy sem az élet, sem pedig az ember kialakulása nem tárgyalható megfelelően tisztán a biológiai evolúció keretei között.
- A DNS-sel kapcsolatos evolúció egy még szűkebb kategória, ami a biológiai evolúció speciális esetének tekinthető. A legjobban ismert és legfontosabb speciális eset, de mégsem az egyedüli.

Állításomból, miszerint:
"Ami a darwini evolucios elmelet magjaban nagyszeru, az eppen az, hogy az emberi tarsadalomra is ervenyes."
kiindulava megállapítod, hogy:
"Ezt hívják úgy röviden, hogy szociáldarwinizmus "
Nem. A szociáldarwinisták azt próbálták meg a társadalomra ráhúzni, amit a darwinizmusból egy torz szemüvegen át kiolvastak. Így pl. abszolutizálták a természetes kiválasztódást, holott Darwin NEM azt mondta, hogy a természetes kiválasztódás az egyedüli kiválasztódás, hanem hogy ha nincs is (általunk, vagy másvalaki által végrehajtott) tudatos kiválasztás, vagy pl. ivari kiválasztódás, a természetben akkor is végbemegy egy kiválasztódási folyamat, amit az aktuális körülmények határoznak meg. Darwin tehát nem az egymással való "megküzdést" jelölte meg a természetes kiválasztódás kizárólagos motorjának. A szociáldarwinisták viszont ezt így állították be, ti. azt hirdették (Darwinra hivatkozva), hogy a természetes szelekció során "csak a legerősebbek maradnak meg". Márpedig ilyen végletekig kiélezett versenyhelyzet csak ritkán áll elő. Általában nincs szükség többre, mint hogy a versenyből kiessenek a legalkalmatlanabbak. De még akik kiesnek, azok sincsenek feltétlenül pusztulásra ítélve, hiszen elegendő az is, ha szaporodási hátrányba kerülnek. És ezt Darwin pontosan így adta elő, nem pedig úgy, ahogy a szociáldarwinisták értelmezték (át) tanait. Természetesen, az evolúció során előfordulnak tömeges kihalások, de ez még nem jelenti azt, hogy csakis tömegpusztítással volna lehetséges a fejlődés.

Tehát azzal szemben, amire a szociáldarwinisták vágytak, miszerint fokozni kell a társadalomban a természetes szelekciót (azaz: "aki kapja marja", "szabad a gazda", "az erősebb kutya dominál", stb.), avagy alternatív "végső megoldásként": kiszuperálni mindenkit, aki egy kicsit is nem üti meg a mércét, engem Darwin a következőkre tanít:
- "Mindegy hogy milyen, csak görbüljön!"
- "Ha torznak is tűnik, később még jó lehet valamire!"

A megfagyott asszír esete:
Úgy képzelem a dolgot, hogy a meleg éghajlathoz szokott asszír ingujjban ment északra, vagy egy magas hegy tetejére, ahol aztán a nyárias öltözéke és az élelemhiány miatt megfagyott a szerencsétlen. Mi meg (ha szerencsénk lesz), egyszer majd csak ráakadunk (:-)))...

Kérdezed:
"... elveted az agy biológiai evolúcióját az utóbbi tízezer évben?"
Nem. Bár ebből a szempontból legalább 1-2 százezer évet mennék vissza időben. Akkortájt a beszéd (őse) már akkora szerepre tehetett szert, hogy a közösségben elfoglalt pozíciót a verbalitás tehetség (ami nem jelent személyes ügyességet, de jelent bizonyos fokozott tanulékonyságot) érezhetően javítani kezdte az egyén szaporodási esélyeit. A kultúra további fejlődésével ingadozó mértékben ugyan, de mindúntalan plusz előnyhöz juthattak azok, akik nem a kitalálásban, hanem az eltanulásban, illetve a másoktól való megszerzésben voltak jók. Ez azt jelenti, hogy a tanulékonyság (memória) szempontjából fontos agyi részek fejlődése fokozott ütemben folytatódott, az egyéni kreativitás szempontjából fontos részeké pedig egyre inkább elmaradt, vagy esetleg még vissza is fordult (vannak rá jelek). Az utóbbi néhány ezer év fejleménye, hogy egyre nagyobb számban megjelentek a leírt szimbólumokkal való közlések és az írásbeliség, ami a szóbeli memória terhelését csökkenti, viszont lehetővé teszi a korábbinál pontosabb (és ellenőrizhetőbb) gondolatcserét. Az írásbeliség társadalma ezért jó alapot jelent a tudományos-műszaki gondolkodás kezdeteinek kialakulásához. Ez újból eredményez egy bizonyos igénybeli eltolódást az emberi aggyal szemben. A verbalitással szemben némileg erősödik a vizualitás szerepe (pl. olvasás), és a technikai világban felértékelődik az, ha valaki képes ilyen bonyolult körülmények között is valahogy eligazodni, illetve jól érezni magát. Ez azt jelenti pl., hogy azok a "birka" türelmű emberek fognak inkább utódokat nemzeni, akiket nem igazán zavar a tömeg. Más szóval, folytatódik az a tendencia, hogy az agyi képlékenység előny, a "túlzott" önállóság pedig hátrány.
Véleményem szerint tehát az emberi agy biológiai evolúciója az utóbbi évezredekben is zajlott/zajlik, de elsősorban a társadalom és a kultúra evolúciójának függvényében, és nem biztos, hogy a maga előnyére.

Nem szóltam még a fizikáról, ezt Dr. Égely Palánknak szóló üzenetemben fogod majd megtalálni.