No, elolvastam. Úgy vélem, érdekes regény, sokat tanít arról a világról, és talán jellemzőnek mondhatóak a sorsok. De a jellemek mégis kicsit sematikusak.
Valójában a hat sors két típusú ember kis variációval.
Két tipikus hős, persze a magyar és a lengyel. Olyanok akik általában testileg is felülkerekednek a konfliktusokban, aki külsejük alapján is tekintélyesek.
Erkölcsileg ugyanígy hős a német tudós és végülis a hazája sorsán ügyködő, de jellemében kidolgozatlan, rutinszerűen megrajzolt román politikus is.
A másik oldalon egyértelműen ellenszenves a zsidó bankár és a szláv (cseh) kisboltos is minimum lenézett, lesajnált. A cionista szervezkedés leírása is összeesküvéselmélet-szerű, a jellemző összesküvők zsidók ( a világuralom miatt) vagy románok (Erdély miatt).
Ebben a regényben is helyet kap a barbár orosz katonák viselkedése.
Mindez lehetett így, de mégis úgy érzem, nem mutatja meg az érem mindkét oldalát, s ezért a regény erkölcsisége kétséges.
A magyar herceg alakja egyértelműen túlidealizát, érdekes lett volna, ha most kivételesen egy Nemecsek figura, vagy egy léha, felelőtlen dzsentrit rajzolt volna meg a magyar alakban. Ha a zsidó ember lett volna inkább szimpatikus és hőstípus, aki testileg is lepofozta volna a SS-katonákat, s akinek alakján a koncentrációs táborok szörnyűségeit is bemutatta volna, azt amit a németek tettek. Lehetett volna a családja után síró, nagylelkű orosz katona is a sok barbár között, de nem, most sem.
Sajnos, úgy érzem ez Wassnál nem fért volna bele a világképébe, pedig biztosan voltak szép szál és erkölcsös zsidó emberek és kis, gonosz magyarok is. Ilyen hősies magyar arisztokratát már számtalant megrajzolt a regényeiben.
Nem rosszak az alakok, csak mindig ilyenek, s ez előítéletet sugall.

Maga a regény olvasmányos, de helyenként túl hosszú, túlírt az erkölcsi szózat vagy az önmarcangoló tépelődés, pl. a német tudósnál. Ugyanakkor a kerettörténet, Baradlay pap, Hiribi halász és a csónak esete nagyon ötletes, s a sorsok megjelenítésén, a XX. sz. első felének újabb meséjén túl egy teljesen más funkciót is ad a műnek, amennyiben a hit és Isten létének bizonyságát boncolgatja. Tulajdonképpen ez az ami miatt szerintem kiemelkedik a szokványos történetek közül, s különösen a vallásosos, de a filozófiai kérdésekkel szívesen foglalkozó embereknek többet jelent ez a regény. A regény végén Lubovszki és Porisch találkozásának mikéntjének leírásán átlépett az író, s ez kissé életszerűtlen. Sejtetni enged olyasmit, amit nem kellene, a baleset a vonatkezelő személyzet leírásánál már sejthető, kár érte. A próbáljuk meg együtt kimondása szintén szájbarágós, a Hiribi név bemondása életszerűtlen, színpadias. De a történet végének többfajta értelmezhetőségre lehetőséget adó nyitottsága, az egyesülő Európa újjászületésénél, az amerikai világhegemónia egyértelművé válásakor szerintem nagyon jó és elegáns megoldás.