"a magistratusok egyik etruszk eredetű kategorizálási módja volt a curules és non curules felosztás a régi Rómában (az előbbiek közé tartozott a consul, a praetor, a censor, valamint az aedilis curulis, ezek mindannyian elefántcsonttal berakott díszes, hordozható széken ücsöröghettek hivatali idejükben, magukkal vihették azt, a későbbi Árpád-kori magyar királyi tanács tagjaihoz hasonlóan)"

Szlávik: „Trónszékből hivatali szék: A consulok, illetve praetorok mellett díszes hivatali szék illette meg a hivatali hatalommal (a katonai vonatkozású intézkedések terén egyáltalán nem érvényesülő potestasszal) rendelkező aedilis curulisokat is. Ők városrendészeti feladatokkal, a gabonaellátás, illetve a szegényebb néprétegeknek járó gabonaosztás lebonyolításával és ellenőrzésével, továbbá az évente ismétlődő ünnepi játékok rendezésével és felügyeletével voltak megbízva. A nekik kijáró díszes ülőalkalmatosság ugyancsak etruszk eredetű: a hagyomány szerint az etruszk királyoktól átvett trónszék egyszerűsített változata. Háta és karfája nem volt, ívelt, összecsukható lábait elefántcsont borítás fedte. Könnyen szállítható, szinte bárhol felállítható volt: törvényszéki tárgyalásokon és népgyűléseken, a sorozások alkalmával vagy a szenátusban való elnökléskor. Szemben a királyi trónszékkel, nem lehetett hosszabb időn át hanyag testtartásban ülni vagy gőgösen elheverni benne, hiszen nem volt kényelmes bútordarab. Így a benne helyet foglalót mintegy arra ösztönözte, hogy gyorsan és hatékonyan intézze el a rábízott ügyeket. A fentebb felsorolt közjogi méltóságokat a szék nyomán curulisi magistratusoknak is nevezik. A tartományi helytartók, a proconsulok és a propraetorok mellett később más tisztségviselők is használták a széket.”