A trójai származás hagyománya szempontjából fontos még a Szibülla-könyvekkel is foglalkozni. Időnk szűkössége miatt maradunk egyelőre a Pecz-féle Ókori Lexikonnál:

 

A Sibylla-könyvek, melyek Róma állami életében nagyon fontos szerepet játszanak, a hagyomány szerint a hellespontusi Szibülla jóslatainak gyűjteménye, ki a Trója-vidéki Gergisz város Apolló-templomában vala eltemetve. E jóslatok tehát görög hexameterekben valának szerkesztve, s Szolón korában Gergisz városában készültek. Később azonban Erüthreán át Kümébe kerültek, s végre Tarquinius Superbus idejében Rómába. A monda szerint a cumaei Sibylla kilenc könyvre terjedő gyűjteményt ajánlott fel az utolsó királynak, de ez sokallotta az értök kért rengeteg összeget, mire a papnő hat könyvet tűzbe dobott, a többit azután Tarquinius az eredeti áron megvette, és Jupiter capitoliumi temploma alatt egy boltozatban őriztette (Plin. 13, 13. Gell. 1, 19. Lactant, 1, 6, 7). E könyvek Kr. e. 83-ban a capitoliumi tűzvész alkalmával elégtek, s ekkor a senatus követeket küldött, különösen Iliumba, Erythraebe és Samusba, hogy hasonló jóslatokat gyűjtsenek. Ezt az új gyűjteményt italiai eredetű jósmondatokkal (a tiburi Sibylla, a Marcius testvérek latin nyelvű jóslataival és másokkal) egyesítve, a restaurált templomban helyezték el (Liv. 25, 12). Augustus mint pontifex e könyveket Kr. e. 12-ben a Capitoliumról a palatinusi Apollo templomába vitette, ahol átvizsgáltatta és elővigyázatból lemásoltatta őket. E könyvek két arany szekrénykébe zárva (Suet. Oct. 31) itt maradtak Kr. u. 405-ig. A hagyomány szerint Stilicho égette el azokat. E Sibylla-könyvek eredettől fogva az állam céljaira szolgáltak. Nem kértek belőlük jóslatokat, hanem nagy szerencsétlenségek, mint pestis, földrengés idején tanácsot, főleg portentumok kiengesztelése végett. A laikus közönség csak az engesztelés rítusát ismerte, magukat a jóslatokat nem. E könyvek a Trója környékén tisztelt isteneket és szertartásokat elismerték. A hagyomány szerint Tarquinius két patriciusra bízta e könyvek őrizetét (Liv. 3, 10. 5, 13), később, Kr. e. 367-ben, a testület 10 tagra szaporodott (5 patricius és 5 plebejus), vö. Liv. 6, 37. 42. A Kr. e. I. században, valószínűleg Sulla idejében már 15 tagból állott a testület, nevük: duoviri, illetőleg decemviri, quindecimviri sacris faciundis, rendszerint volt consulok és praetorok. Tisztük élethossziglan tartott, és minden más kötelezettség alól föl voltak mentve. Ők voltak felelősek a könyvek épségéért és tartalmuk titkáért; ők kértek belőlük tanácsot a senatus rendeletére, s ők értelmezték a bennök talált mondásoka (adire, inspicere, consulere libros), ők voltak továbbá Apollo, a Magna Mater és Ceres cultusának főfelügyelői, mert ez istenségek tiszteletét a Sybilla-könyvek honosították meg.

 

E könyvek semmiféle viszonyban nincsenek az úgynevezett Sibylla-jóslatok gyűjteményével, melyek 12 könyvben görög nyelven maradtak reánk. Ezekben különböző embereknek és különböző korbelieknek jövendölései vannak egybegyűjtve a Kr. e. II. századtól a Kr. u. V. századig. Részben alexandriai zsidók, részben keresztények írták vallásuk érdekében, s a késő császárság eseményeire szolgáltatnak adatokat.