Haruspices vagy
aruspices, áldozatvizsgálók, etruriai papok valának; mert Etruriában ősidőktől fogva ki vala fejlődve a jóslás tudománya
(etrusca disciplina), melyet a mythus szerint Juppiter unokája, Tages közölt az etruscusokkal (Ov.
met. 15, 553), s rendszeres könyvekben vala feldolgozva
(libri Tagetici, Etrusci) Az etruscusok jóslási eljárását a rómaiak korán átvették; de haruspex a köztársaság korában kizárólag etruriai eredetű pap volt, s ilyeneket szükség esetén hozattak. Testületet e papok nem alkottak a köztársaság korában s így korántsem volt olyan tekintélyük, mint az auguroknak; csak Claudius császár alapította meg a
haruspexek collegiumát (Tac.
ann. 11, 15), melynek 60 tagja volt, egy
magister publicusszal az élükön. E collegium a Kr. u. 5. század elejéig állott fönn. A haruspexek teendője Romában három részre oszlott:
a)
Procuratio prodigiorum: Prodigiumot ugyan a decemvirek, pontifexek és senatus határozatából a consulok is magyarázhattak és engesztelhettek; mindazonáltal fontosabb esetekben a Sibylla-könyvekhez fordultak, s a legmagasabb forum valának a haruspices ex Etruria acciti. Liv. 27, 39. 32, 1. 24, 10.
b)
Ars fulguratoria: A rómaiak a haruspexeket leginkább villámok
(fulmina) eltemetésével és kiengesztelésével bízták meg. Ugyanis minden villámsújtotta nevezetesebb helyet megjelöltek: a papok a földet itt fölásták és tűzkővel, a villám jelképével együtt az üregbe temették. A helyet köröskörül bekerítették, mely azonban fölül nyitva maradt; ezért volt
puteal a neve;
bidentalnak is hívták, mert a szertartás alatt egy kétéves juhot áldoztak föl engesztelésül. Az ilyen haruspexek neve
fulguratores vala, kik hazájukban a villámokat mint égi jeleket is vizsgálták; Romában azonban e feladatot a római származású augurok látták el.
c) Extispicina: Haruspexek nevüknek megfelelőleg áldozati állatok beléből adtak jóslatokat. Rómában a köztársaság vége felé, midőn az auguriumok iránt nagyon megrendült a bizalom, jött ez a szokás divatba. A papok különösen az epét, májat, a tüdőt, szívet stb. vizsgálták meg, s így jövendöltek.
(Megj.: Az epehólyagot nézte hegyvonulatnak az egyik hazai műkedvelő "etruszkológus")
