Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.06 0 0 6567
Jelentem, hogy a közepén járok az Elvész a nyom c. regénynek, s egész jó! Ugyanakkor újabb esztétikai kérdés vetődött fel bennem, ha már ennél tartunk. Hol húzódik a tipikus, a jellegzetes és a sablonos határa? Ez se könnyű...

Szerintem tipikusnak mondható sorsokat, jellemeket jelenít meg Wass ebben a regényben, jó és hiteles korhangulattal.
Kalandregénynek nagyon is jó, de az már az eljén látható, hogy azért többet akar kihozni belőle. Hogy ez szerintem mennyire sikerült, arról azért inkább a végén nyilatkoznék. Egyedül az első sors - aki olvasta, tudja miről beszélek - tűnik túlidealizáltnak, több Wass után sablonosnak, az erkölcsi szólamok pedig szájbarágósnak.