Fura személyeskedő stílusod van, na mindegy.

A volt apósommal ez történt, Csapdin kijött a földútról az aszfaltosra egy kanyar előtt. A kanyaban jött egy Zsiguli kb. 70-el, és tele nyomta az öreget. A rendőrség a helyszínen megállapította, hogy az apósomnak esélye nem volt az elsőbbséget megadni, mert nem számíthatott arra, hogy a másik nem tartja be a KRESZ szabályait. Az adott szituációban öt nem marasztalták el.

A Pesti úton balra befordultam a Kis utcába. A szemből jövő nagy Polski belém csattant, feldobott a járdára (a Kis utcában), a hátsó futómű kiszált a Dácia alól. A helyszinelő rendőr közölte a Polskissal, hogy két hibát követett el:

1. 85-el jött. Én nem számíthattam arra, hogy olyan gyorsan jön.
2. Miért jött utánam a Kis utcába, ha csak egyenesen tartja a kormányt, az ütközés elkerülhető lett volna. Elment volna mögöttem. A rendőr szószerint azt mondta: Uram, Ön nem tud vezetni!

Őt marasztalták el, nem engem.

A Király (akkor még Majakovszkij) utcát akarta keresztezni az egyik kollégám, már nem emlékszem melyik utcánál. A parkoló autók miatt nem látott a Királyra, és szép lassan tolta kifelé az orrát a kocsinak, amiíg lát valamit. Nekikoccant egy autós, aki a Király utcában jött. Rendőrt hívtak, mert a Király utcai kötötte az ebet a karóhoz. A rendőr beültette a Király utcait a kollégám kocsijába, és megkérdezte, hogy mit lát. Ekkor hallottam elöször azt, hogy azért mert elsőbbségem van, attól még figyelni kell, hogyan jön ki elém valaki egy mellékutcából. Ez is a deffenzív vezetés része. Ezt a deffenzív vezetést a bringásoknak is érdemes gyakorlniuk, ha másért nem, a bringa-autó találkozón a bringás jár rosszabbul, akár igaza van, akár nem.

Én egy két tonnás baromi erős kocsival járok, kevés ellenfelem van az úton, mégis deffenzíven vezetek, hogy nehogy átgázoljak valakin, akár igazam van, akár nem. Ha átgázolok egy bringáson nem fogja a lekiisnmeretemet megnyugtatni, hogy nekem volt igazam. Ettől még azt fogom érezni, hogy megöltem egy embert.

Nekem csak a teherató az ellenfél. Félek is tőle, tisztelem őket, lehúzodok, lemondok az elsőbbségemről, mert az életem (és a velem utazóké) többet ér.