Persze, ezek is részei.
Pedig az érzelmekre szükség van a szeretetre, szerelemre szükség van, csak ne legyen érzelgősség, nyálasság.
Giccses az is ami nem mély, hanem felszínes, igen, ahogy írod, hamis. Giccses a mély önsajnálat, a túlzott nosztalgikusság az igazi emlkezés helyett. Az hatásvadász, mesterkélt és számító patetikusság, amikor az nem őszinte.
Valahol olvastam, hogy az is része, ha rutinszerű és nem egyedi, sajátos, hanem tömegtermék, közhely, de az egyediség illúziójával.
Lényeg valóban a hamisság, másnak akar látszani mint ami. Kivételesnek az átlagos, meghatottnak a színpadias és így tovább. Sokáig lehetne ragozni, és az elhatárolás nagyon nehéz. De vannak akik megtagadják az érzelmeket, mert annyira be akarják bizonyítani, hogy ők aztán nem giccsfogyasztók. Úgy oldják meg, hogy "kemények" elutasítják a valódi romantikát, a valódi pátoszt, s a másnak látszani nem is akaró tömegterméket.
Ilyenkor kezd felvetődni az is, hogy mi a sznobság, mi az előítélet és az elfogultság.
Bizony, mondom nektek, nem egyszerű dolog ezek között kormányozni a művészet sötét útvesztőin át.

Hú, de közhelyes....:-)