Eger, 2008.10.23 - 26

A 4 napos hétvégét családi, országjárós programmal terveztük már jó előre megtölteni. Miután az utolsó napokban tisztázódott, hogy ezt a munkahelyi feladatok állása lehetővé teszi, indulás előtti napon igyekeztünk Eger környékén szállást keresni. Ez szinte az indulásig megoldhatatlannak bizonyult. Az ilyenkor egyébként is aranyárban dolgozó szálláshelyek a hosszú hétvégére rászervezett kórusfesztivál miatt előre megteltek.
Így mégis az elsőre gyémántárúnak tűnő, kizárólag programcsomaggal igénybe vehető Hotel Síkfőkútra esett a választás. Itt a szállás mellett svédasztalos étkezést, borkóstolót, vezetett túrát és zenés estet is élvezhettünk a többi vendég családokkal együtt.

1. nap
A nem túl korai indulást követően, koradélben értünk Egerbe, pontosabban Noszvajra, a szálláshelyre. Bejelentkezést és rövid táplálkozást követően a délután elegendőnek bizonyult a "Források Síkfőkút környékén"
túramozgalom ( http://www.turabazis.hu/mozgleir.php?id=254 ) bejárására az ajánlott útvonalon. A felkeresendő 9 forrás közül 1 közös a "Bükk déli forrásai" mozgalommal. Ráadásként 2 geoláda, 1 "Bükk szirtjei" valamint
1 "Irodalmi Emlékhelyek Heves megyében" pont is útba esik a 10-12 km-es, Z4, P-, P+ SO vezetésű úton. Bár az Ágoston-kút (nincs út, a doboldalon fel kell mászni), a Szarvas-kút (jelzetlen szekérút, majd ösvény vezet hozzá) és a Katalin-forrás (nehezen azonosítható a forrás helye) esetében szükség volt némi "kutató" munkára, a mozgalom kiírásában szereplő iránymutatások nagyon pontosnak bizonyultak. A többi felkeresendő forrásba keresés nélkül belebotlottunk. Már szürkületben, 17:37-kor értünk vissza a dombok ölében rejtőzködő hotelhez, ahol nekiláthattunk a svédasztal kifosztásának. Ismét kilókkal lettünk gazdagabbak.

2. nap
Autós, falunéző programot szerveztünk a környéken. Az első menet Szomolyára vezetett, ahol a legtöbb lyukú kaptárkövet igyekeztünk megtekinteni +geoláda. A kövek szépek, a tanösvény inkább csak hírből és (a Faragó-féle) térképen létezik. A környék és a kövek szép látványt nyújtanak, de igazi, tudatformáló táblákkal tarkított, vezetett vonalú tanösvényt nem találtunk. A ládát is "toronyiránt" lehetett csak megközelíteni. Erre a tervezett idő többszöröse is ráment, melyből kisebb családi összetűzés is lett.

Cserépváraljáig mindenki lehiggadt, ahol is a Cserépvár romjainak felfedezésével kezdtük az ismerkedést a falu látnivalóival. Igazi rom! Érdemes megkeresni. A dombtetőn elterülő, kerítéssel zárt területet balról kerüli az az ösvény, melynek mentén a sziklába vájt, régi gabonatárolók mellet elhaladva jutunk a romokhoz. A várhegy oldalában geoláda is van. Innen visszatérve, rövid éltető tápanyag felvétel után nekivágtunk a piros sávon a Kő-völgy illetve a Felső-szoros szurdokát megtekinteni. Csodálatos szikla képződmények láthatók mindkét oldalon. Néhányat próbáltunk felismerni, volt emberfej alakú szikla is. A szép szurdokos rész vége felé egy gombász-túra csoporttal is találkoztunk. Innen mi visszafordultunk, hogy az alakzatok újbóli megcsodálása közepette megtaláljuk az autót. Nem sajnáltuk az időt, hogy a piros háromszög jelzés mentén látható legnagyobb kaptárkövet is felkeressük. Tényleg nagy! Majdnem 16:00 óra lévén szaporáztuk lépteinket, reménykedve, hogy még nyitva találjuk a település barlanglakásos tájházát. Sajnos, ez nem jött be, próbáltuk a kapun kiírt telefonszámot hívni, de nem vették fel. Kissé elkeseredetten robogtunk a járgánnyal visszafelé.

Cserépfalun megállva, a Milleniumi kilátó érdekes épületének és a dombról nyíló látvánnyal igyekeztük kárpótolni magunkat. Itt fényképezkedni kell, mert a pont része a "Bükk-Zemplén kilátótornyai" túramozgalomnak. A csúcshoz vezető úton megtekinthető a "Kisamerika", ahogyan a falusiak nevezték a barlanglakásos negyedet régen. Elképesztő, hogy néhány évtizede itt még éltek emberek, ilyen körülmények között!

Bogácson volt a következő parkolóhelyünk, ahol is a szabadtéri lepke gyűjteményt kívántuk szemrevételezni. Abban a hitben, hogy "szabadtéri", tehát a 17:22-es érkezés sem fog akadályt jelenteni. A helyszínen tudtuk meg, hogy ez egy magánház kertjében felállított bemutató, aminek ilyesformában nyitva tartási ideje van. Erről mi lekéstünk. De nem csüggedve ültünk vissza a verdába, hiszen ezt a tartalmas napot is szállásadónk svédasztalának kifosztásával kívántuk lezárni. Úgy is lett.

(folyt. köv.)