Hozzám került egyszer egy olyan Staffi amit viadalra neveltek. Nem mondom, hogy könnyű eset volt de le tudtam szoktatni a dologról, annyira, hogy a házunkból egy idös néni mindig odahozta a tacskóját játszani mikor látta, hogy lent vagyunk!! Pedig elötte azt mondta: "ez a fajta megeszi az embert!" :)

De mikor látta, hogy a kutya szinte levegöt is csak akkor vesz ha megengedem, akkor már odamerészkedett. Pár perc után már örvendezve nyalogatta a kezét a kutya. A néni nagyon meglepödött, nem akarta elhinni amit lát!!!! Télen a szánkóval húzgálta a gyerekeket. És egy macskával aludt együtt úgy, hogy a macska a kutya hasán feküdt.