Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.04 0 0 6550
Én se látok itt nagy indulatot, s Wass szerintem vegyes.
Elmondom, például mit gondoltam a Kard és Kasza után .
Szeretem, hogy olvasás közben tanítja az embert. Olyan dolgokra, amelyek nem feltétlen maradnak meg az emlékezetben, vagy nem is tudod. Például, hogy hogyan teltek a Szent istván korabeli emberek hétköznapjai, mit ettek, hogyan laktak. Növényeket említ, állatokat, hogy hogyan készítik el az ételt, hogyan építkeztek. Tudja, hogy bölények is éltek a középkorban, de az újkorban már nem. Borbolyát ettek, de még nem ismerték a búzát, és sorolhatnánk.
Ezeknek a tudásoknak és infóknak a ringatásában éreztem magam, de sajnos szemet szúrt egy tévedése, s innentől kezdve fenntartással fogadtam/fogadok tőle mindent. Hogy a bölények kipusztultak már a középkorban, ezt tudtam egy régi gyerekkori búvárzsebkönyvemből. Tudom, hogy sokan nem tudják, hogy valaha is éltek Magyarországon, de talán ez nem nagy baj. Az viszont bárkinek szemet szúrhat, hogy Wass azt írja, hogy az egyik Erőss az 1480-as években vetette el a mezőségi földbe az első törökbúza magot. Azaz még Mátyás idejében, holott csak a halála után két évvel érte el Kolumbusz Amerikát. A törökbúza - nem véletlenül hívják így a kukoricát - a török időkben, pontosabban az 1600-as években terjedt el Magyarországon és Erdélyben. Ennyi idő kellett Amerika felfedezése után, a krumpli még később, a paradicsomot,paprikát, napraforgót nem tudom, de előbb azok se nagyon.
Mindez nem lényeges, de a hitelesség illetve a tudás nálam is megkérdőjeleződött így.
A másik gondom az ugyanolyan sematikus alakok, holott a 4. könyvem volt csak, nem a 24. Megint egy bölcs, öreg a cselédjeiről mindig gondoskodó, a szülőföldje mellett mindhalálig kitartó atyuska jellegű gróf, és egy unoka aki kiváló testi erőben van, kiváló elme, kitűnő szervező, nagyon ért a gazdálkodáshoz, átveszi nagyapja örökségét, ő vásárol be már a cselédeknek karácsonyra stb. A németektől csúnya dolog, hogy elviszik a zsidókat, de úriemberek, s ki vannak akadva milyen elvetemültek a románok, hogy milyen kulturálatlan, "cigánybanda". Ugyanez van az azóta általam elkezdett Elvész a nyomban is, ahol éppen egy amerikai van kiakadva az oroszokon, akik között egy jó ember sincs. Itt is van hálátlan cseléd, aki féktelen bosszút áll az egykori urakon.
A bécsi döntéssel visszatért Kolozsváron egyszeriben tiszták az utcák, jól öltözötté válnak az emberek stb.
A valóságban mi ugyanolyan cigánybanda voltunk a németeknek mint a románok, s vagyunk talán ma is. A magyar hadsereg szánalmas látvány volt és szánalmasat produkált a háborúban, s a németek ennek megfelelően kezelték az egész országot.
A Kard és Kaszában is megérkezik a kommunizmus, s ismét úgy leírva már unalmassá válik. A szülőföldhöz ragaszkodó gróf aztán megjárja, végül egyfajta szent emberré válva a krisztusi szeretetről prédikál és csodák történnek körülötte. Ekkor már ő is bizony túlságosan "szájbarágósan" mond nagy igazságokat, mint a nagypapa. Előtte meg, hogy mennyire megszűnt az erkölcs a világban, mennyire a gonosz vette át a hatalmat. Mindezt nem kellene kimondatni, a történteknek magukért kellene beszélniük, ahogyan a napfény ízében sem magyarázza el senki, hogy milyen kegyetlen dolog a téli hidegben egy meztelen embert vízzel locsolni és ütni-verni. Az első történeti rész a Buzátost és Videt, Mikoltot leszámítva majdnem felesleges, végigvisz a magyar történelmen, de vagy mindet így kidolgozta volna, s akkor lett volna hosszabb a regény, vagy nem kezd bele, hanem ugrik ahogyan azt két esetben megtette, ahol nem lehet követni a családfát. Máshol meg lehetett volna kurtítani.

Sok valóságalap, sok féligazság van a leírtakban. Talán ezzel lehet kiigazítani majd a szocialista egyoldalúságokat, s egyszer majd tényleg helyére kerül minden. Wass Albert hibát követett el, hogy ugyanazt a témát, az 1000 éves múltú magyar vagy erdélyi magyar nemesi világ XX. századi eltűnését, sorsát ragozza, csak más szereplőkkel más köntösben. Ez a történet megért volna egy nagyon jó regényt, pontosabb ismeretekkel, ha már belemegy, s egy kicsit árnyaltabban, nemcsak vidéki nemesei/paraszti szemszögből. összeszedettebben, cizelláltabban. Az általa felfestett alakok szerintem sokan létezhettek ilyenek a valóságban, mert én mondom, bizony valóban voltak ilyen jószándékú, hozzáértő grófok, akik létbiztonságot adtak, persze nyilván voltak másmilyenek is. Elsősorban inkább az a bajom, hogy ugyanazokat a jellemeket ismétli a regényekben. Ha az ember csak éppen egyiket olvassa, talán kedvezőbb képet alkot mint ha többet. Összeségében nem érdemtelennek, de közepes műveknek tartom ezeket, nem elhanyagolható hibákkal, Jókai, Mikszáth jobb, Wass csak újabb még, de az idő mögjük helyezi majd. A próbálkozás azonban még mindig jobb, mint hallgatni a témáról, azért a népszerűsége ilyen üzenetet is tartalmazhat a magukat sokkal jobbnak tartó íróknak, különösen az erdélyieknek.
Előzmény: Cillit (6545)