Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.04 0 0 6548
Gnác másik topicbeli írására, hogy inkább itt maradjunk.

"Azt látom, hogy sokan méterszám veszik a könyveit, mert divat.
És tetszik nekik, mert fogalmuk sincs, mitől jó egy könyv. Meghát egy csomó pénzbe bele is került..."

Én pl. rendszeresen járok könyvtárba, szóval az olvasás nem feltétlen pénzkérdés.

Divat. Ezt nem vitatom, s én is ezért lettem rá kíváncsi. De mi az oka, hogy elolvasás után ajánlgatják is egymásnak? Azért mert olyan gyenge? Pártideológiát találnak benne? Nem hiszem. Van valami, ami mégis megérinti őket, ezért mondom túl egyszerű a magyarázatod, a többféle okból csak néhányat mutatsz fel, s teszed kizárólagossá. De így nem fejted meg a jelenség valódi okait.

Minden könyve egyformán jó? Ki mondott ilyet? Megint olyan ellen hadakozol amit senki nem állított. Kicsit ez olyan, mint az egyik cikkben, ahol felállítják az állítólagos téveszméket Wassról, aztán cáfolgatják, miközben az ún. téveszméket legfeljebb náhány marginális emeberke mondta vagy senki se.

A verseit nem ismerem igazán, amiket olvastam, hallottam, nem érintettek meg igazán. Valójában nem vagyok nagy versolvasó, apám hatására és gimnazistaként leragadtam Adynál, nem hiszem, hogy találok olyat, akit elébe tudnék helyezni. Úgyhogy a Szabolcska Mihály nagyon is üt:-)

Persze, Pomogáts véleménye is csak egy vélemény, de valódi láthatóan nem "fröcsögő"véleményt keveset lehet találni, az övé ilyen. Árnyaltan ítél, ezért lehet minimum elgondokodni azon amit mond.

A vonat változásokat hozott, próbálja egy egyszerű, gépeket nem látott, az évszázadok alatt kialakult szokásait felborulni látó ember szemével nézni. Az indiános se örültek a "vasparipának" érthetően. Tudták, hogy valami véget ér, s az nekik nem lesz jó, itt is erről van szó. Wass más társadalmi változásoknál is ír a negatívumokról, a Kard és kaszában például a feudális hűbéri rendszer megszilárdulása is ilyen téma, az addig szabad telepesekként és még őseik vallását gyakorló magyarok életmódjának eltűnéséről.

Az a helyzet, hogy a művészetben vannak olyan művek amelyek lehet, hogy nagyon magas színvonalúak és komoly intellektuális kihívást jelentenek, ahogyan te fogalmaztad egyszer. De tudjuk, hogy az ilyen magas nívójú művek a legtöbb esetben nem kasszasikerek, csak ha nagyon kiüt a sznobéria. Márpedig egy mű nem helyes, ha öncélú, csak néhány "beavatottnak" szóló. Mert akkor viszi előbbre a világot, ha sokan olvassák.
Mindig is azokat a műveket kedveltem, amelyek a színvonal mellett már gyerekként is leköthetnek, vagy az egyszerűbb szórakozásra igényt tartóakat is olvasásra késztetik. Aztán okosodva megtalálják benne a mélységet is, de ha nem, akkor is megmarad az esély rá. Úgy írni mélyen, hogy közben széles rétegeket is tudjon tanítani, az a csúcs, ezért kiváló a Háború és Béke vagy a Nyomorultak.

"Egy olyan gyerek, akinek az apja (nagyapja) három szót mond naponta, senkivel sem találkozik, olvasni nem tud, az konkrétan néma marad, erre vannak kutatások, semmiképpen sem jönnek ki belőle nagy hatalmas igazságok, amiket mindenki leesett állal hallgat."

Ebben, azt hiszem igazad lehet. Én kb. másfél éve olvastam, nem emlékszem milyen nagy igazságokat mondott, inkább Vénség meg Tóderik szólamaira emlékszem, nem Nucáéra, de ennek nem tudok utánanézni, mert könyvtári könyvem volt.
Ha ő is mondott ilyeneket akkor elfogadom, hogy életszerűtlen, de ha olvastad a Mester és Margaritát vajon lehetséges-e hogy egy macska sétáljon a moszkvai utcán és beszéljen? Tudom, azt mondod, hogy Wass életszerűnek akarja feltüntetni az életszerűtlent, Bulgakov meg nem. Lehet, hogy ez hibája a regénynek, de akkor is egy olyan világot mutat meg, amelynek a lényegét nem tudod cáfolni. Hogy Nuca beszélőkéje milyen volt, nem lényeges, Tóderik lehetett volna szófosó is.

"Nem állítják, mert javarészben az egyetlen író, akit ismernek.
A topik fő témája, amikor én nem rondítok bele, hogy hol avatják megint a szobrát, meg néha a hídlezárás, mint kívánatos esemény és reménybeli találkahely."

Ezt szerintem te is tudod, hogy nem igaz, többet erről nem is érdemes beszélni.

Esztétikai vitában mi az ütős érv? Te azt mondod giccs, ők azt, nem. Te azt mondod modoros, szerintük nem. Azt mondod szétesik, hamis, szerintük nem?
Hogy lehet így meggyőzni bárkit is?

A hamisságról annyit, hogy nemrégen olvastam el a gyerekkoromban legendás filmnek számító Abigélt. Ritka nagy csalódás volt. Szinte biztos vagyok benne, hogy azon ritka kivételek közé tartozik, ahol a film jobb lehet mint a regény. A Wass által megírt úri világ sokkal valóságosabb mint a valójában szinte egyáltalán nem létező magyar ellenállás misztifikálása. A feliratok a szobrokon stb., nagyon valószínűtlenek, a magyar nép sokkal inkább szolgált szívesen a gróféknál, mintsem partizánakciókat hajtott végre a németek ellen. Nekünk nem volt légiónk mint a lengyeleknek, s nem voltak partizánjaink mint a délszlávoknak, ez a nagy büdös igazság. Az emberek nem szerették a németeket, de kényszerből kitartottak mégha fel is háborította őket a zsidóüldözés és rettegtek az oroszoktól. Igazából még Wass is elveti a sulykot, amikor a főhőse megmenti a németek elől az amerikai ejtőernyős századost, bizony, inkább agyonverték őket, mert szórták ránk a bombát. Az Abigél titok mibenléte pedig egy általános iskolás számára is nyilvánvaló már a 100. oldalon, annyira sulykolja Gina ellenszenvét Kőnig tanár úr iránt, miközben veri az ember szemébe, hogy hosszasan nézte, majd megint nagyon figyelte, pl. a szökés estéjén. A figurák a jellemek semmivel se jobbak, kidolgozottabbak mint a Wass szereplők, de nekem ettől nincs bajom velük. A könyv megírásának korából fakadó történelemszemlélet, meg ez a túl egyértelmű titokzatoskodás zavar. Amúgy az intézeti élet leírása nekem hitelesnek tűnik.
Valahogy így kellene látnod Wast is. A helyén, nem a trónon, de nem is a szemetesben. Mindezzel együtt Szabó Magda jobb író, de nem az Abigél miatt.