Bogyó 2 Creative Commons License 2008.11.03 0 0 6490
Bár írtam néhány reagálást az újonnan indult topicba is, alapvetően szeretném, ha itt folyna a diskurzus.
Látom, a többiek sokáig gondolkodnak, vagy nem, mindegy. Leírom akkor a saját véleményemet, válaszaimat a feltett kérdéseimre.


1. Szerintetek miért ilyen népszerű Wass Albert? Mit tud ő nyújtani, amit mások nem? Az túl egyszerű válasz, hogy mert a politikai jobboldal felkapta, s "kinevezte" ikonnak. Nem hiszem, hogy ez önmagában elég lenne.

Szerintem Wass népszerűségének az egyik oka, hogy a művei komoly hiánypótlást töltenek be a magyar irodalomban, vagy elbeszélő művészetben. Többen elmondták már, hogy várták, hogy a rendszerváltozáskor előkerülnek a fiókokból a rejtegetett nagy művek, amelyek hitelesen bemutatják mi és hogyan történt az addig tabutémaként kezelt történelmi időszakokban. Aztán nem.
A második világháború szovjet és amerikai szempontú feldolgozásai, a holocaust számtalan alkotásban agyon van már beszélve, de a vesztes országok kisemberének szenvedése egyáltalán nem. '90 óta kezdik pótolni a hiányt, mert előtte nem lehetett. Milyen művek születtek pl. a cigányok holocaustjáról? A svábok, tótok, magyarok kitelepítéséről? A német, olasz, magyar, román, japán stb. kiskatona és kisember olyan háborús szenvedéseiről, amelyet a győztesek okoztak? A malenkij robotra elvitt emberkről?
De még most is vajon a Schindler listája, vagy a Pearl Harbour után kaphatna-e egy hiroshimai film is Oscart?

Wass Albert hiányt pótol a magyar olvasóknál, amikor nem kódoltan, nem üzengetve, hanem nyíltan ír, a szintén tabutémának számító erdélyi nemzetiségi ellenségeskedésekről, a második világháború viharáról. Vannak könyvek, amelyek összcsengenek az emberek élettapasztalataival és a nagyszülők által elmondottakkal. Nem hős, a gyermekeknek csokit osztogató szovjet katonákról ír, s nem a szabadságnak örvendező emberekről akik ugrálnak örömükben, amikor elfoglalták Budapestet az oroszok. Hanem azt, amit a nagymama is mesélt. Hogy lelőtték a disznót meg a csirkéket, hogy elvették az órákat és, hogy hajkurászták, majd elvitték a lányokat "krumplit pucolni". Leírja a nemesi réteg kálváriáját, új nézőpontból megvilágítva a sorsukat az őket "gonosz elnyomóként" definiáló kommunista szemlélet után, láttatva emberi mivoltukat, a háborús körülmények közötti és az új rendszerbeli szenvedéseiket, megalázottságukat. Wass kimond olyan dolgokat, amelyek szemforgató módon nem tűntek/tűnnek "szalonképesnek", de az emberek élettapasztalata mégis igazolja. Hogy a szászok dolgosabbak mint mások. Hogy a cigányok nem. Hogy a románok egyszerűbbek, igénytelenebbek, de fanatikusabbak.

2. Szerintetek meghatározható-e, hogy kik értékelik a műveit valamennyire is? Itt se jó válasz, hogy a jobboldali szavazók, mert nem egy ellenpéldát ismerek, szerencsére náluk jóval nehezebb megtalálni a közös nevezőt, de mégis mi lehet az?

Erre a kérdésre nagyjából ugyanazt írta Leevee is, amit én írnék. Akit érdekel a történelem, akit foglalkoztat a kissé patetikusnak hangzó, de ettől még létező nemzeti sors, a magyarság múltja, jelene és jövője. Akit érdekel a népi művészet és annak változatossága, akinek az, hogy magyarul beszél, magyar kultúrájú, az nemcsak egy állapot, hanem érték. Aki úgy gondolja, hogy a világ sokszínűsége a masszaszerű elkeveredés helyett úgy tartható fenn, ha ezt így gondolja mindenki, s a görög görög marad, a román román, a magyar magyar, s mindenki magért legyen felelős, mert így a legcélszerűbb, se az érték, ha jellegzetes marad, s nem meghatározhatatlan kozmopolita. Ha úgy tud békében élni a másik mellett, hogy megmarad másmilyennek. Aki a tájakba az otthonosság melegét is belelátja, s ezért más szemmel szemléli a Hargitát, mint az Alpokat.
Aki érti és érzi, hogy Tamási miért mondatta Ábellel, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Persze világos, hogy ez nem ilyen egyszerű. Akik egymás mellett békében élnek, óhatatlanul átvesznek dolgokat egymástól. Pont az ellenségeskedés segíti elő a különbségek fennmaradását. Mégis meg lehet és kell próbálni a különbségek megmaradását békében is, ezt segítik elő a hagyományok és azoknak az ápolása. Amikor valamit nem azért tartok fontosnak és nem azért csinálok, mert jó, mert az a legszebb, mert az a leghasznosabb, hanem azért mert az a "szokás", az a hagyomány. Aki ezt nem érti meg, mert csak a célszerűséget keresi mindenben, az soha nem érti meg és sose szereti meg se Wasst, se Tamásit, se Illyést, senkit aki otthonról, népről, hazáról, hagyományokról ír.
Egy egyszerű példát mondok, én pl. azért nem teszek termésköveket a házam oldalára, mert az Alföldön lakom, s tájidegennek tartom. Pedig szép. Talán hasznos és jó is. De nem idevaló. Van, aki görög vázával, kínai falvédővel teszi tele a lakását. Én ilyeneket legfeljebb csak jelzésszerűen tennék, sohasem domináns módon, hogy érződjön, hogy az itteni élet nem ilyen. A mátrai üdülő legyen fenyőből és terméskőből, a görög meszelje fehérre a házát. Az arab tegyen mozaikokat a mennyzetre, a japán egyen a földön ülve. Persze, megértem ha neki a sárga tetszik, arra festi, hogy olcsóbb a gipszkarton, hogy kényelmesebb az asztalnál ülni. Csak nekem akkor az már nem érdekes, és elillan a világ sokszínűsége. Hogy ez ne így legyen, mindenki kapott egy helyet, amelyet megőrizhet másnak, különbözőnek, rajta múlik, így tesz-e.

No, szóval aki ezeket átérzi az olvas ilyesmit, aki nem, s patetikus nyavalygásnak, siránkozásnak, s felesleges marhaságnak tartja, attól ez mindig idegen marad.

3. Van-e politikai tétje Wass Albert irodalmi értékének, s ha igen mi?

Erről már írtunk.

4. Vajon a Wass regények üzenete mennyiben pozitív? A tanulság, az érzés ami a regény után kialakul, pozitv módon szolgálja az ember személyiség-épülését vagy nem? Ha lehet, példákkal.

Nos, itt vagyok bajban. Több regény végén van valóban szájbarágós "prédikáció" a szeretetről toleranciáról. De előtte olyan dolgok történek, amelyek nem ezt az érzést keltik az emberben. Talán ezek a prédikációk akarják ellensúlyozni, hogy korábban "ökölbe szorul" az ember keze. Sajnos sokszor ilyen érzésem van, hiszen azt ide is többen leírták, hogy ha elolvassák valamelyik regényt, már ülnének is a tankba és így tovább. S ha ez így van, akkor ez már uszítás? Ugyanakkor az Egri Csillagok után nem akarunk a törökökkel hadakozni? Akkor az is uszítás? Nem emlékszem, hogy lenne a törökök között pozitív személyiség. Lehet ezen vitatkozni, de
ezért érzem a funtinelit kicsit másnak, sokakkal együtt jobbnak. A főbb rokonszenves alakok szinte egyike se magyar, inkább rombolja az ellenszenves sztereotípiákat a románságról.

Amit túlzónak találok, az a szovjet hadsereg megérkezésének leírása a regényekben, ami nem volt egy leányálom, az tény. Ugyankkor, mégis túlzásnak tartom a leírtakat. Voltak áldozatok, megerőszakolt nők, de ha reálisan nézzük, ez a veszteség eltörpül ahhoz képest, ami a tatárjárás, vagy a törökdúlás idején történt.
Azt hiszem ez árnyaltabb volt a valóságban, bár meg tudom érteni Wasst csak a megértés nem esztétikai kérdés.

5. Miért jelenik meg már a sokadik lejárató, lekicsinylő cikk az íróról, és miért kell már a 128. szobrot is felállítani róla, amikor - hogy viszonylag népszerűeket mondjak - Jókainak, Mikszáthnak nincs azon a településen?

Azt hiszem, ezen is túl vagyunk.