OKT: Csókakői elág. - Bodajk - Bakonykúti

Hűűű de rég írtam. Augusztus óta nem kékeztem.
Szerda reggel indultam a Csókakői elágazáshoz. Itt találkoztam Joeyline túratársammal: lényegében a túrát ő szervezte.
Még szemergő esőben indultunk Bodajk felé. Itt bélyegzés, rajtsör:) aztán indulás a sípályán felfelé. Két kerítés átmászása után, a Gaja-szurdok peremén egy sziklás pontról gyönyörű kilátás nyílik a völgybe. Majd egy érdekes megoldású létra, és némi ereszkedés (további szép kilátópontok) után a Varjúvár turistaháznál kanyarodtunk be a Gaja-szurdokba.
Én még konkrétan nem jártam ebben a völgyben, mindenesetre a K hrsz elágazása kimondottan tetszett. A kidőlt Ádám Éva-fán kel át a turistaút a Gaján.
A szurdok végén hangulatos kis tó...
A kerítésen egy korhadt létrán kimásztunk az aszfaltútra. Majd fel egy kis fenyves hegyre. Innen jól látni a Fehérvárcsurgói-víztározót, aminek később a gátján is végigsétáltunk. Innen egy kutya is társult a csapathoz.
A Becsali büfében bélyegző: Érdekessége, hogy ez a kis kocsma, és a pár házból álló utca, nem a közeli Fehérvárcsurgó része, hanem közigazgatásilag a jóval messzebb lévő Kincsesbányához tartozik...
A tó melletti kis ösvényen mentünk ki a gát zsilipéhez.
Majd az Isztimérre vezető utat kereszteztük. Felmentünk a Bogrács-hegyre: itt az "út" kissé érdekes, ugyanis nincs: legalábbis aki itt nem téved el az profi: Joeyline ismerte a járást...
Egy birkanyájba is belefutottunk a Bakonykúti puszta közelében, majd egy rövidebb sietősre vett szakasz után értük el Bakonykútit. Rendezett község. A pecsét a buszmegállóban van, egy stílusos kis ládikában:) Itt kellett hagyni az egyik túratársunkat: a Fehérvárcsurgón mellénk szegődött kutyát...
A buszunk átvitt Guttamásiba, majd egy átszállással Székesfehérvárra...