Szia!

Rezun szándékosan keveri azt, amit az angolszászok stratégiának és taktikának, míg a szovjetek harcászati, hadműveleti és hadászati szintekre bontanak. Szándékosan keveri, a stratégiai szándékot, annak taktikai megoldásaival.

1941-ben egy kicsit hasonló helyzet van a katonai gondolkodásban, mint az 1870-71. porosz-francia háború után, amikor is azt vonták le a katonai elméletekkel foglalkozók, hogy a támadó fölényben van a védővel szemben. Ennek egyenes következménye lett az első világháború patt helyzete, ahol is a főként támadásra kiképzett csapatok és tisztek sokáig nem tudtak mit kezdeni az időközben tűzerő tekintetében megerősödött és ez által fölénybe kerülő védőkkel (géppuska)

1941-ben mindenki azt láthatta, a német-lengyel háború és a franciaországi hadjárat, halhin-gol után, hogy a gépesített és jól manőverező fölényben van a statikus védővel szemben, mert a támadó választja ki, hogy hol és mikor koncentrálja az erejét és képes a védő érzékeny és kevéssé védet elemeire csapást mérni, amikor csak akar. Ráadásul ez összevágott a szovjeteknek a 30-as években kidolgozott mély hadművelet elméletével is.

Ehhez képest a Mannerheim vonal csak egy ellenpélda volt, amit ráadásul az időjárás és a terep körülmények is befolyásoltak.

Nem emlékszem, hogy olyat írtam, hogy a szovjetek azt gondolták volna, hogy védekezni fölösleges (ha mégis, akkor rosszul fogalmaztam. Elnézést!). A szovjet katonai gondolkodás nem zárja ki a védekezést, csak azt mondja róla: A védelem célja, felkészülés a támadásra. Vagyis a védelem mindig egy átmeneti állapot, mert a cél, nem az ellenség felmorzsolása, hanem megsemmisítése, és csak támadással lehetséges.

TG