Ezt már szeretem :)

1. sosem mondtam, hogy csak végletek vannak. Számtalan árnyalat létezik, sőt. A harmadik végletet a zoofília jelenti, amikor se nem hobbi, se nem haszon céllal tartanak állatokat, hanem szexuális vágyak kielégítésére. De itt, gondolom és remélem, erre nem kell kitérnünk.

A sérelem mértéke mit is határoz meg? Mi fáj jobban - egy becsületes atyai pofon, vagy egy megalázó pofán veregetés a riválisodtól?

Tehát ez sem lineáris. Egy lónak, amelyik nincs szokva még a pálcához sem, és kap kettőt a véknyára, sokkal intenzívebben reagál, mint az az igásló, amelyik napjában akár száz ostorcsapást is elszenved.

És látod - saját territóriumról beszélsz. Azaz te, mint rabszolgatartó, jobban érzed magad, ha nagyobb szabadságot biztosítasz a tulajdonodnak. És mit mondtam? Azt, hogy a gazda dönti el, mit csinál. Ettől még az égvilágon semmi sem változik, legfeljebb az a ló jobban érzi magát. Nagy ügy. Lényegi szempontból pontosan ugyanannyi jogokkal bír a bányaló és a hobbiló is. Azaz semmennyivel.

2. Azért nem halnak éhen a lovardák sem. Tehát haszonszerzési céllal tartják azokat. Elég sok lovardában jártam, és eddig sehol sem láttam igazi szélsőségeket az iskolalovakkal kapcsolatban. Azaz megkapták amire szükségük volt, akár étel, akár ápolás, akár verés a kérdés.

Másrészt van, ahol kifizetődőbb lovaskocsizni, lóval szántani, mint teherautóba, traktorba fektetni. Erdőgazdaságok, biogazdálkodások, kis szántók, gyümölcsösök, vagy éppen trágyaszállítás falun.

3. ÉS? Kit érdekel, mit mond más? A te tulajdonod, azt csinálsz vele, amit akarsz. Mondom, csókolgathatod, imádhatod, istenednek tekintheted de el is verheted - csak rajtad múlik. És valóban - nem fogod kínozni a munkalovadat, ha sokáig akarod használni. Kérdés, mi számít kínzásnak, és mi nem?