Két malomban őrölünk. Engem ugyanis pont nem érdekel, hogy Mongóliában közlekedési eszköz. Én a magyar viszonyokról beszélek, itt a ló ma már hobbyállat, szemléleted, hozzáállásod vele kapcsolatban meg reménytelenül túlhaladott. Nem biztos, hogy helytelen, csak éppen nem felel meg a korszellemnek.

Tudod, ez ugyanolyan dolog, mint hogy a daxlikutyát sem azért veszik már (legtöbben), hogy rókára menjenek vele, hanem hogy az időt eltöltsék vele. A ló is ilyen. Nem sok értelme van annak, amit csinálnak vele a népek, de nem is ez a célja, hanem hogy változatosságot, kikapcsolódást jelentsen annak, aki napi 8 órát a monitor előtt vagy az esztergapad mellett dolgozik.

Ha A-ból B-be akarok gond nélkül eljutni, felülök egy motorbiciklire, és megteszem. Ha lovazni megyek, azért megyek, mert pont az szórakoztat, hogy nem egy kiszámítható és ezért unalmas gépen ülök, hanem mert e kényszerű együttlét folyamán alkalmam nyílik összehasonlítani egy természeti lény gondolkodását a saját, túlcivilizált gondolkodásmódommal. Ebből kifolyólag kiegyensúlyozott idegállapotú, nyugodt, laza mozgású állatra van szükségem, nem egy labilis idegállapotú, embergyűlölő, túldolgozott lóra.

Egyébként nem is tudom, hogy van-e a lónak tudata, fel tud-e fogni olyan ok-okozati összefüggést, hogy ha ledob (mondjuk, hogy értelműen szándékos eset), akkor agyba-főbe vered az ostorral. Hiszen társítani csak hasonló ingereket lehet, a csizmasegítséget a csizma mögé ütéssel, meg ilyesmit. De a ledobáshoz mit tudsz társítani? Semmit! Úgy tudom, normális kiképzőknél fel sem merül ilyesmi, szoktatással képezik a hátasokat, "habituálódnak" a nyereghez, majd a nyeregben ülő emberhez is, megszokják, mint a szemük sarkában üldögélő legyet, vagy az időnként a karám mellett elrobogó autókat (ami persze első látásra szörnyű félelmetes)