Szia Gézoo!

Egyetértek veled abban, hogy a leeső testnek gravitációs vöröseltolódásának kell lennie. Ezt egyértelműen meghatározza a kezdeti és végállapot közötti gravitációs potenciálkülönbség. Ebben hiba nem lehet. Mégis mi okozza a gondot? A mérés.

Én csak olyan mérésről tudok, amelyben a sugárzó testek rögzített magasságban voltak, nem szabadesésben. Ennek valószínűleg az az oka, hogy kicsi a mérendő effektus még rögzített helyzetben is. Cranshaw, Whitehead és  Schiffer Mössbauer effektussal azt mérte ki, hogy mi a különbség Fe⁵⁷ izotópok sugárzása között 10m magasságkülönbségen. Az alsó Fe⁵⁷ besugározta a felsőt, és a felsőn megmérték a különbséget. Később Pound és Rebka megismételte a kísérletet rezonanciaszórással. A kísérleti eredmények felhasználásával csak számítani tudták, hogy mi lehet a frekvencia-eltolódás szabadesés közben. Ez a számítás megtalálható Taylor-Wheeler: Téridőfizika könyvben. Eddig tökéletesen egybe vág azzal, amit mondtál.

Szabadesés közben azonban a mérési nehézségeken túl van egy elvi probléma is. Ezt már én teszem hozzá. Szabadesés közben a sugárzó test és a vele együtt eső detektor mindig azonos gravitációs potenciálon van. Úgy gondolom, hogy az azonos gravitációs potenciálon levő atomok között mindig nulla a gravitációs fáziseltolódás, és emiatt a detektor mindig nulla értéken áll miközben együtt esik a sugárzó testtel.