Nem, engem (más nevében nem nyilatkozom) nem zavarnak a keresztény ünnepek, miként a buddhista és a muszlim ünnepek sem: egyszerűen nem szólnak hozzám. Ünnepelje, akinek jólesik, csak ne akarja rám oktrojálni. Az én primitív, csökött agyam annyit fog a világból, hogy egy ideig egyre rövidebbek a nappalok, és már gyűlölöm a sötétséget, de egyszer csak lelassul ez a rövidülés, majd átfordul, és újjászületik a fény, és ettől boldog vagyok. Nevezheted ezt a megváltó (újra)születésének, a sokáig kitartó világítóanyag ünnepének – mindegyik az újjáéledésnek egy metaforája (a szeretet ünnepe ami vicces, mert az a metafora antimetaforája, ott vannak is rendesen értelmezési problémák). Én ilyen konkrét csávó vagyok, hogy metaforák nélkül konkrétan azt szeretem ünnepelni, amit. Ettől még nem zavar, ha más mást ünnepel.