"Ami fontosabb, az valóban az, hogy a mozgás és a spin és.. hatására korrekten számítható a célpont helye, ha ismerrjük a sugárzás irányfüggvényét.

   Egyes esetekben már ismerjük. Azaz helyesebben a valószínűség egy kis kúpszögű térfogatot ad.."

Ilyenről már olvastam valamit.Ket vektorokkal lehet kezelni ezt a problémát,és speciális esetben vissza is adja a klasszikusmechanikai szóráselméletet.Ilyenkor a teljes impulusmomentum(j) és annak z komponense(m) alkot egy kettús bázisvektort:ket(j,m).Csak a együtthatók kiszámításáról nem mond semmit.:(Pedig ezzel a módszerrel olyan magasabb gerjesztésű atomon való szórást is meglehetne magyarázni,amiről a klasszikus mechanika nem mond semmit.

Hallottál már a szolitonok és a kvantummechanikai kötött állapotok közötti analógiát?Ha van egy vízfal és az leesik akkor annyi szolitont hoz létre,mint amennyi kötött állapot van egy a fal magasságával azonos mélységű potenciálgödörben.Ezért nem lehet Azért nem az átlagos vízszintnél alacsonyabb szintű zsilip megnyitásakor szolitont előállítani,mert ennek a kvantummechanikai szórt állapotok felel meg,ezért ilyenkor csak diszperzív kis ampiltúdójú hullámok keletkeznek.Most olvastam erről,és egy kicsit durvának tartom.Főleg,hogy a kétdimenziós szolitonokra példa a Jupiter Nagy Vörös Foltja!Ezek mindegyikének örvény alakja van.Bár lehet,hogy ez csak formai analógia,mert a szoliton terjedéséhez közeg kell!

Mi a véleményetek erről?