Szia Kedves Auróra!
Nagyon tetszik az összefoglalód! Kicsit még lehetne tisztítgatni a gondolatmenet vezetésén, de már így is nagyon jó!
Nos, igen, a klasszikus tárgyalásmódok nem vették, nem vehették figyelembe a relativisztikus hatásokat és még sok mindent sem. Lévén, hogy előbb születtek, mint a figyelembe veendők..
Így nem marad más, a tanulásban a történelmi sorrendben kell haladnunk, még így is érnek meglepetések bennünket.
Példaként említem, hogy Einsteinnek tulajdonítjuk a kapillárhatás és a Brown mozgásnak a leírásában a molekula fogalmának bevezetését, ill. az E=mc2 kiötlését,
miközben történelmi tény, hogy már születése előtt Avogadro és kollégái használták az atomcsoportok jelzésére a molekula fogalmat, és Lebegyev még Eistein előtt évekkel publikálta az E=mc2 összefüggést.
Visszatérve az összefoglalódra, azért írtam az előző válaszomban a hullámhossznyi távolságokon kialakuló maximumokról, mint példáról, mert ezzel szemléltetni szerettem volna azt, hogy előfordul, hogy az eredményeket éppen a mérések helytelen végzésével, mi magunk "generáljuk".
Itt van a kérdésed: Honnan tudja a foton, hogy pont akkor és oda kell mennie? Vagy honnan tudja az elektron? Nos, egyik sem tudja.
Lajcsibát a másik fórumon éppen arra akartam rávenni, hogy találjuk meg az összefüggést az elektron mozgása és a foton sugárzás jellemzői között.
A lényeg az, hogy amikor mozgatunk sok elektront (áramot hozunk létre), akkor ezzel már egyfajta irányítottságot hozunk létre.
Mert amíg egy fémfelszínen a vezető szint elektronjainak elmozdulásait és ezzel a sugárzásait véletlenszerűnek látjuk, akkor persze tudjuk, hogy a hőmozgástól a beérkező kűlső fotonok hatásáig zajszerű eloszlás okoznak a időben és helyben véletlenszerűen megjelenő hatások.
Ezt a "káoszt" nagy mértékben csökkenti már egy gyenge statikus potenciál hatására bekövetkező áramlás is, majd még jobban csökkenthetjük azzal, ha változó sebességű potenciál hatásának tesszük ki az elektronokat, ha pedig az elektronmező fizikai alakjának meghatározásával tovább szabályozzuk az áramlást, akkor "összefésűlhetjük az egyes elektronok jellemzőit.
Ilyen alaki megoldás pl. az is, ha A felszínt nem egyetlen fémylemezből alakítjuk ki, hanem nagyon sok párhuzamos vezetőből. Mert ez esetben úgy növelhető a látszólagos térerősség, hogy közben a forrásban nem alkalmazunk sem nagyobb áramot, sem nagyobb feszültséget, a lemezt helyettesítő, egymáshoz nagyon közel, de egymástól elszigetelten elhelyezett nagyon vékony vezetékeken folyó áramok
hatására a kisugárzott fotonok frekvencia eloszlása nem egy klasszikus Maxwell görbe képét mutatják, hanem inkább egy Dirac impulzus jellegű, nagyon szűk frekvenciasávot adnak.
Ez persze annak köszönhető, hogy egy nagy felszínen lehetőség van a keresztirányú áramlásokra a rácshibák és a zajok keresztirányú hatásaira.
Miközben a vékony szálak rácsszerkezete a készítésük technológiájából (húzással készűlnek) adódóan hosszirányban sokkal homogénebb mint a lemezé, és az elszigetelés és a bőrhatás együttes hatása miatt a szálakban az áramlás lehetséges (legvalószínűbb) iránya fokozottan a szál hossztengelyének irányába hat,
sokkal több elektron fogja a szálak hossztengelye mentén végezni a mozgását.
Ha pedig a szálakből vékony síkot képezünk, akkor tovább befolyásolhatjuk a kisugárzást végző elektronok mozgását.
Így nem csoda, ha a fázisok és a frekvenciák sokkal jobban egybeesnek és ezzel
sokkal nagyobb hatást váltanak ki a detektorban is, mint akkor amikor a nagy felületű lemezről érkező fotonok egy része eleve más frekvenciűjú, fázisú és még tetejében ezek a "rossz" frekijű és fázisú fotonok interferenciája még a "jólnevelt"
fotonok hatását is csökkenti.
Szóval, merre is sugároznak ezek az elektronok?
Azt már tapasztalatból tudjuk, hogy ha a spint valamint a mozgási-gyorsulási irányokat nézzük, akkor a kisugárzás iránya ezzekkel szoros összefüggést mutat.
Ha pedig ennyire konkrétan meghatározott a kisugárzás iránya az adott elektron mozgásállapota által, akkor ameddig ez az elektron szoros rezonancia rendszer része, mindaddig a rendszer adott téridő pontjai felé fog sugározni.
Azaz amit Te valamiféle nyomás vagy feszültség okozta hordozónak tulajdonítasz, az nem a térben, hanem már a kisugárzás elött determinálódott.
Vagyis nem kell semmit sem feltételezni vezető közegként az ilyen fotonok számára sem, mert még a kisugárzás előtt maga az elektron vette fel azt a "célpontot" a rezonáns rendszerbeli helyével, szerepével.
