Nagyon jó ez az összefoglalód! Szenzációsan mutatja, hogy hogyan közelítették meg ugyanazt a jelenséget különféle oldalakról. És amint látod, ezek az oldalak mindegyike felvet, vagy meghagy valamilyen problémát.

   Persze ezek nagy része nem igazi probléma.. Itt van pl. a Copton szórás.

Ami azonnal megoldódik, ha a fotont nem egyetlen golyóként fogjuk fel, hanem abból indulunk ki, hogy az elektron sem egyetlen golyó, hanem egy hullámcsomag..

   Tudod, mint ahogyan az örvényeknél már beszéltük. Örvények rezonáns rendszere egy egy elektron is, és ha egy rezgőrendszer kezd sugározni, nincs okunk azt feltételezni, hogy egyetlen "golyót" bocsájt ki, hanem sokkal valószínűsíthetőbb, hogy a kisugárzott foton egy energia csomag, több egymással harmonikus energiájú fotonnal. Az egyidejűségük miatt egyetlennek látszó hatással, de minden olyan esetben, amikor egy részének lehet- ill. kell kölcsönhatnia akkor a csomag elemeinek egy része le tud válni. Ugyanez az összetettség magyarázatot adhat a hullámcsomag szerű viselkedésre is.

   Az pedig semmiképpen se zavarjon meg, hogy bizonyos esetekben gömbhéjon terjedőnek tapasztaljuk. Hiszen a forrás atomok legkisebb csoportjai is, amik mutatják a gömbszerű terjedést, olyan hatalmas fotonszámot produkálnak, amely fotonszám mellett még a valószínűségek figyelembe vétele mellett is azt a látszatot keltik, hogy a teljes gömbfelszínen egyszerre jelen vannak.

  

    Különben egy érdekes megfigyelés: a forrástól való távolságtól függetlenül a gömbhélyon a kerület irányában a "hullámcsúcsok" egymástól egészhullámhosszú távolságban vannak.   Ez a távolságfüggetlenség nem egészen igaz, mert a hullámhossznyi távolságokon lesz ugyanazon a sugáron a következő maximum.

    Így az a látszat, hogy a forrást olyan gömb veszi körül, aminek teljes térfogatára igaz lesz a maximum helyek közötti egészhullámú távolság.

    Azt nem feltétlenül gondolnánk, hogy mindez csak egy látszat.

Ugyanis az még rendben van, hogy a forrásnál egymástól hullámhossznyi távolságban lévő elektronok sugároztak egy időben, majd T=1/f idővel később ugyanezen fontok újra sugároznak. Ezzel még a köbös maximumok közvetlenül a forrásnál még rendben is lenne, de a növekvő sugárral már borulna ez a model.

 

   Na igen, és akkor most jön az a szemlélet amivel azt érdemes szemlélni, amit a nagyon nagy számú, de egymással a közös mező és a közös meghajtó feszültség/áram miatt laza szinkronban lévő forrás elektron okoz. Vagyis azt, hogy a forrástól bárhol helyezünk el detektorokat, az egy-egy ponton  áthaladó fotonok detektálási helyéről minden irányban hullámhossznyi távolságban lévő detektorokba érkezik be egyidejűen foton.   Kérdezhetnénk, hogy miért csak oda? 

    Nos, nem csak oda, de egy időben ezeken a pontokon vannak maximumon gerjesztve az adott frekvenciával az elektronok. 

    Így természetesen a detektorok elhelyezésével és az adott frekvenciára hangoltságával, mi magunk helyezzük el a térben a gerjesztésre "fogékony" pontokba  a detektorokat.

 

    Mint ahogyan ez a példa is mutatja, sok tényező együttes hatása mellett, még az ember is "rájátszik-rájátszhat"  éppen azzal, hogy ismeri a hullámhosszot és meg akarja mérni a  nem létező hullámok jellemzőit.

 

   És mondhatnánk is, hogy "Lám, valóban hullámokat találtunk!" --pedig dehogy.

Szóló fotonok egymással szinkronitással rendelkező hatalmas csoportjának

  ÉS az ugyanerre a frekire hangolt detektorok hullámhosszni távolságra elhelyezésével mi magunk hoztuk létre a látszat kialakulásához vezető feltételeket.

 

  :):) Közben megnéztem a Robotzsaru 3-at.. Ezért bocs, ha kicsit dekoncentrált voltam közben. :):):) :D:D