Gézoo Creative Commons License 2008.10.25 0 0 124

  Ez nem véletlen. A QM egészen jól leírja a fény tulajdonságait.

 

     Az más kérdés, hogy a QM sem úgy tárgyalja a jelenséget, mint ahogyan az a valóságban történik.

     Először is, bármilyen elektronmezőbe becsapódik egy db foton, akkor a mezőt lengésbe hozza.

    Hiszen az energiáját annak az egyetlen elektronnak adja át, amelyik elnyelte.

Ennek az elektronnak az energia készlete a környezetében lévő összes elektron

energia készleténél sokkal magasabb, így a folyamat további lefolyásának függvényében különböző mértékben adódik át és ezzel oszlik szét az energia vagy annak egy része az elektronfelhőben.

    Ezzel az egész elektronmezőben exponenciálisan csillapodó lengés kezdődik, és mint minden exponenciálisan csökkenő lengés, így ez is csak végtelen hosszú idő alatt csökken zéró értékűre.

    Ebbe a lengő mezőbe érkezik a "következő" foton, akár évekkel később.

Így a lengés "örzi" az előző foton E=hf frekvenciáját,  nyílván ha a két foton beérkezése között eltelt idő  T=1/f egész számú többszöröse, akkor minden később beérkező foton erősíti az előző hatását, éppen úgy mint amikor pl egy lézer forrásból

 L=ch/E (= c/f )  távolságon érkeznek be a fotonok.  ( f=c/L  ill. T=L/c ..)

 

   Így valóban interferenciakép mindig képződik, még akkor is amikor sok interferenciakép egyszerre képződése miatt egymást elfedik..

 

Előzmény: awerage (121)