Szia Kedves Auróra!

 

  Tegyük fel, hogy a Föld, éppen c sebességgel halad Z rendszer felé.. és rakunk egy nagy tüzet a kertben.

 

   Ennek a tűznek a fénye a Földtől c sebességgel távolodik Z felé.. és az ellenkező irányban is ..

   Azaz hacsak nincs éter akkor a Z-vel ellentétes irányban c-c sebességgel kilépő fotonok ugyan tőlünk c sebességgel távolodnak, de a Z-vel ellentétes irányban lévő N galaxis lakói felé semekkora sebességgel sem... lévén, hogy számukra +c-c=0 sebesség..

 

   Akkor vajon az N lakói számára lehetne-e vastagságunk? Léteznénk-e számukra..

Bármilyen hatásunk hathatna-e rájuk?

  Hááát, bizony ha így lenne, akkor semmivel sem hathatnánk rájuk..

 

   Ha pedig a hozzánk relatívan c sebességgel távolodó fényt nézzük, akkor még ha olyan fényesen ragyogna is mint egy szupernova, mi bizony semmit sem láthatnánk ebből a fényességből.

 

   Persze ehhez már elegendő lenne jó alaposan megközelítenie egy tömegnek a rendszerünkbeni c sebességet, a róla hozzánk eljutó energia annyira, de annyira vöröseltolódott lenne, hogy amennyire megközelítette rendszerünkben a c-t annyira közelítené az általakisugárzott fotonok energiája a zérót a mi rendszerünkben..

 

   Azaz amikor az érzékelési küszöbünk alá esne a fénye a vöröseltolódás miatt..

onnantól nem érzékelnénk.. vagyis onnantól számunkra nem létezne.

   Sem a römege, sem semmije..

 

 

     A fázis hordozás már egészen más tészta.

 

    Vegyük a kedvencemet, E=hf fotonok lézerforrásból kiindulva egymástól L=ch/E

távolságra közelednek felénk.

   Így minden egyes foton az előzővel azonos fázisben lengeti meg a detektorunk elektronfelhőjét és a lehető legnagyobb jelet produkálja ezzel.

 

   De most jött egy gonosz manó, és a forrás elektron mezejében 2f frekvenciájú hullámzást okozott..  ezáltal a kisugárzott fotonok egy része L/2 távoolságon érkezik.. más részük pedig 3/2 L távolságon..

   Azaz ezzel a korábban az egymás erősítésével létrehozott hullámzásba,

ezek a fotonok nem L távolságnak megfelelő fázishelyen, hanem 1/2 L és 3/2 L -nek megfelelő időpontban adják at energiájukat az elektronoknak.

   1/2 L a nullátmenet után 90 fokkal, 3/2 L a következő nullátmenet után 90 fokkal okoz pozitív irányú lengést, pedig mindkét esetben az elektronfelhő éppen a negatív csúcson van.. 

    Azaz így a normál L távolságon beérkező fotonok csúcsai megmaradnak, de a mező visszalengéséből következő negatív csúcsokat betemettük..

   Kb. ez olyan képet ad a szkópon mint az egyutas egyenirányítás..

 

  Összefoglalva: Nem kell a fotonnak magában hordoznia fázis helyzetet, bőven elegendő, ha a forrástól, az ottani fázishelyzeteknek megfelelő időpontokban indul el.. 

   Mert ezután már az egyes fotonok ugyanazon távolságot ugyanazon idő alatt megtéve, a detektor rendszerében a beérkezésük időrendjén keresztül adják át a forrás oldali fázishelyzeteket.

 

   A polarizációs sík is hasonlóképpen értelmezhető.. A forrásból az adott "síkban" rezgő elektron kisugározta fotoncsomag a detektorban egy elektronnal találkozva csak olyan energia csomagot adhat át, amit a forrás oldal óta hordoz.. Így a forrás

polarizációs jellemzőin kívűl mást át sem adhat a detektáló elektronnak.

 

  =Leszámítva az a helyzetet, amikor menet közben átengedjük olyan anyagokon amik elnyelik és a polarizációs síkot kissé elfordítva sugározzák ki..

   Mert ekkor (lásd: LCD) akármilyen polarizációjú síkot detektálhatunk.