A méd topik 21. hsz.-ában írtam:

 

A Kr. e. 1350 körüli időből találtak egy szerződésszöveget, melyben Šattivaza/Mattivaza, Mitanni királya országa isteneire esküszik Šuppilu-liumaš hatti nagykirály előtt. A sorban – az utolsók között – Mi-it-ra, Uru-wana, In-da-ra, Na-sa-at-tita istenek is fel vannak sorolva, „an wenig prominenter Stelle, nahe dem Ende der mitanni-hurrischen Götterlisten”, vagyis kevéssé előkelő helyen, közel a mitanni-hurri istenjegyzék végéhez, ahogy a Reallexikon der Assyrologie (V. kötet, 1976) írja.

 

Mivel a több tucat istennevet felsoroló szöveg végén olvasható négy istennév erősen emlékeztet a Mitra, Varuna, Indra istenek és a Naszátják nevére, melyeket az indek a Védákban jegyeztek le először Kr. u. néhány száz évvel, néhány indogermanista kutató tüstént kijelentette, hogy Mitanninak indoárja vezető rétege volt.

 

Az a kézenfekvő megoldás a derék kutatókban fel sem merült, hogy ezek az istennevek azért kerülhettek a lista végére, mert egy alávetett nép istenei a mitanni nagykirály birodalmának transzcendens lényei közt nyilván nem a legelső sorban kapnak majd helyt…