A második sokk történelmi-politikai téren érte az indogermanisztikát; a német nemzeti szocializmus fantasztikus indogermán fajelméletének rohamos térhódítása láttán számos kutató egyszerre rádöbbent: hová vezetett az indogermánok száz év óta folytatott gátlástalan heroizálása. A fajelméletet és az indogermán „Herrenrasse” teóriáját ugyanis korántsem Hitlerek találták ki, hanem azok a XIX. sz.-i és XX. sz. eleji indogermán szellemű történelemírás szemléletének egyenes, logikus következményei voltak. Ez a történetírás generációkon keresztül az elemi iskoláktól az egyetemekig, de iskolán kívül is: újságokban, folyóiratokban, könyvekben, színdarabokban, zeneművekben stb. azt tanította a németeknek, hogy Eurázsia nyugati felében szinte a világ kezdetei óta minden kultúrteljesítmény a különböző szétvándorló indogermán „uralkodó rétegek” („Herrenschicht”) alkotása, és hogy az összes többi népeknek az indogermánok voltak a tanítómesterei. E tétel érdekében nem riadtak vissza a legképtelenebb ferdítésektől, tudatos félremagyarázásoktól sem. Elegendőnek tartjuk, ha a számtalan hasonszőrű „megállapítás” közül kettővel részletesebben is megismerkedünk.

 

Az egyik a Kr. e.-i 2. évezred derekán Észak-Mezopotámiában, Szíriában és a csatlakozó észak-északkeleti területeken, nagyjából a Földközi-tenger és a Zagrosz hegység között kialakult Mitanni nevű hurri állam állítólagos „árja uralkodó rétegé”-nek kérdése. E tézist arra alapozzák, hogy ismerünk egy – kb. Kr.e. 1350-ből származó – szerződésszöveget, amelynek végén Mitanni királya országa isteneire esküszik, hogy a megállapodást betartja.

 

A tanúságtételre felsorolt számos istennév között, „an wenig prominenter Stelle, nahe dem Ende der mitanni-hurrischen Götterlisten” (magyarul: „kevéssé előkelő helyen, közel a mitannii-hurri istenjegyzék végéhez”) – írja az előbb említett Reallexikon der Assyriologie (Indra címszó alatt) – az Indra, Mitra, Varuna és Nasatya istennevek is előfordulnak, amely istenek – mint ismeretes – a védákban is szerepelnek. Több sem kellett ennél az indogermanistáknak: rögtön megállapították, hogy a mitannii hurriknak árja uralkodó rétegük volt, mivel ezeket az „ősi ind isteneket” is imádták Mitanniban. Hogy a négy kérdéses istennév a több tucatnyi istent felsoroló listának majdnem a legvégén található, az nem zavarta őket. De az sem, hogy ezen „ősi ind istenek” ősiségét egyedül a védákkal lehetett „bizonyítani”, amelyeket azonban csak néhány száz évvel Krisztus születése után írtak le először. Ez a „mellékes körülmény” már csak azért sem jöhetett számításba, mert az indogermán nyelvtudomány „a védák nyelvének archaikus jellegéből” már rég megállapította, hogy ezek „kétségtelenül” a Kr. e.-i 2000–1500 közötti nyelvi állapotot tükrözik. E kizárólag nyelvi módszerekkel nyert kormeghatározásnak igen kapóra jöttek a mitanni árja istennevek, mert most már ezekkel is alá lehetett támasztani a védák ősiségét. Így a macska szépen beleharapott a saját farkába: a védák ősiségének ingatag nyelvészeti kormeghatározását alátámasztották az „ősi árja istennevek” Mitanniban, a kérdéses mitanni istenek „árja eredetét” pedig bizonyította a védák ősisége. Alapos hidegzuhanyként hatott azután századunk húszas-harmincas éveiben az ősi Indus-műveltség feltárása. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ehhez a kultúrához az árjáknak semmi közük sem volt, és az árja bevándorlás, amelyet azelőtt a védák korával szoros összefüggésben szintén Kr. e. 2000–1800 körülre helyeztek, legfeljebb Kr. e. 1000-re, de inkább még ennél is későbbre tehető.

 

Egyidejűleg, mintha az örök ifjúság jóságos tündére illette volna meg varázspálcájával a védákat, ezek is máról holnapra vagy ezer évvel megfiatalodtak. Az előbb említett „archaikus nyelvi jelleg” most már nem Kr. e. 2000–1500 közé, hanem egyszerre Kr. e. 1000 és 500 közé mutatott, és az ekkori nyelvi állapotokat kezdte „kétségtelenül tükrözni”.*

 

Kiemelendő azonban, hogy több neves kutató szerint még ez a datálás is túl magas, mert a védákban semmi nyoma sem található az árják vándorlásának, honfoglalásának; tehát csak tetemes idővel ezek Indiába érkezése után keletkezhettek. (L. Petech: Indien – Propyläen Weltgeschichte II. kötet, 1976.). A Kr. e. 1000 körüli kormeghatározást azonban – hála Indrának és a többi mitanni-árja istennek, akikre még Mohenjo-Daro kiásása után is lehetett hivatkozni – általában elfogadták. Hogy ezek az istenek a megváltozott körülmények között már nem voltak „ősi árja istenek”, azaz nem származhattak az új datálás szerint maximálisan Kr. e. 1000-re tett Rigvédából, arról inkább tapintatosan hallgattak. Így a „mitanni árja uralkodó réteg” több tudományos műben még ma is tényként szerepel. Természetesen úgyszólván kizárólag annak az ahisztorikus iskolának a publikációiban, amelyről fentebb már szó volt.

 

* Ékesen illusztrálja ez a máról holnapra bekövetkezett 1000 éves megfiatalodás a hangtörvényekkel dolgozó nyelvészet nyelvi kormeghatározásainak megbízhatóságát!

 

(Götz László: Keleten kél a nap; Püski, Bp., 1994, 77–79.)