Volt már a kezetekben királyka (sárgafejű)?

Ijesztően picuri.

Úgye az ember olvassa, hogy 7-8 cm. Látja is, de érezni, az egészen más.

Felhívott egy fiatalember, hogy egy picuri madárka nem tud repülni, teljesen le van gyengülve, mit is kellene vele csinálni.

Hát először is néhány mondat alapján csaknem biztos lettem, hogy királykán próbálnak segíteni.

Legjobb tudásom szerint elláttam tanácsokkal, azt is megbeszéltük, hogy könnyen lehet: súlyos beteg a kismadár...

Végül megkérdezte: elhozhatja-e megmutatni, mert egy órán belül itt fog elmenni az M0-áson Csömör mellett.

Nem vettem észre a csapdát, s beleegyeztem.

ÉS AKKOR AZ JÖTT, HOGY A

HÓHÉRT AKASZTJÁK!

Etettem én már hullámost, beót, sárgamellű kékarát...

De hogy egy sárgafejű királykának milyen csöpp kis csőre van, az csak akkor lett húsbavágó, amikor a giliszta behelyezése végett ki kellett volna nyitni.

Kés és Ildi vékony ujjai nélkül biztosan nem boldogultunk volna. Mármint én és Livike...

Úgy hogy tudjátok meg: ez egy 5 kezes produkció!

Na nem nyújtom tovább a szót. Lényegében megtömtük, mert kiderült, hogy egy benzínkút eladóterébe tévedt be a madárka, s ott vergődött több mint egy napot, míg végre az a fiatalember két deszertesdoboz között megfogta.

Vagyis étlen szomjan...

Lányomnak van fecskendője, azzal sikerült meg is itatni, de gondoltuk jobb ha majd egy reggeliztetés után engedjük el, mert éjjel hidegek vannak már, hadd gyűjtsön erőt. S hogy a dolog minden szempontből pedáns legyen, elugrottunk macskatápot venni.

Közben besötétedett, s hogy nyugta legyen, egy törölközővel letakart kalitba tettük.

Nem telt bele 1 óra, a centis pálcarések közül kiszabadult s bizonyította, hogy a kajáltatás felerősítette. Akár el is engedhettük volna, ha közben nem sötétedik be...

Lényegében másnap korán reggel kapott egy kis Whiskast és lazán szárnyrakapott, reméljük azóta sikerült egy csapatba be is illeszkednie.