Félek, hogy egy-egy „direkt” kérdéssel megsértem a férfi büszkeségét. 

 

Nem ... dehogy. Ilyesmi, akár mégoly "direkt" kérdéssel egy (igazi!) férfit megsérteni nem lehet. Sőt!

Hidd el, hogy nekünk legalább oly izgalmas, sejtelmes, zsongító és (jó értelemben!) borzongató ezekről a témákról beszélni, és nagyon élvezzük, ha a nő vevő (pláne, ha kíváncsi!) erre.

Csak a férfiszerep, az ostobán, prűden, hímsovinisztán, hatalomcentrikusan, évszázadosan belénk nevelt férfiszerep azt diktálná: ne kérdezd, ne figyelj rá; menj, igázd le, törd be és uralkodj felette.

Ezt a szerepet mi férfiak is egyre többen kezdjük visszautasítani és jóval empatikusabbat választunk.

Mi, akik járunk Hozzád, és mesélünk Neked, a heverőre-felkucorodottnak, mi a nő tisztelői vagyunk ... és a nőkre igazan (s igazán) kíváncsiak, és a nő ránk-kíváncsiságát élvezettel fogadók és őszinte örömmel kielégíteni igyekvők vagyunk.

 

Azaz (a teljesség igény nélkül ...)

-         igenis hagyjuk magunkat szeretni, sőt, egyenesen olvadozunk tőle 

-         élvezzük, ha a nő rajong értünk, és boldogan ismerjük el 

-         imádjuk, ha egy nő két lépéssel közelebb merészkedik (gyors, gyors, lassú)

 

 

Vagy kinevettek tudatlanságom miatt (hja, hogy azt illene tudni…?).

 

Ilyen pedig, hogy "illene tudni", nincs.

A belénknevelt gátlások miatt nem volt illendő rákérdezni, és még kevésbé volt illendő kérdés nélkül előhozni ... és itt a kör bezárult.

Kinevetni pedig sohasem fogunk ... mást ne mondjak, az "átlagpasi" biztosan sokkal kevesebbet ért a nő rezdüléseiből, mint amennyit az "átlagnő" a pasiéból. Egy nő ezerszer empatikusabb és odafigyelőbb, mint egy mégoly lovagiasnak látszani (vagy akár lenni) akaró férfi.

 

 

Vagy taszító olykor szókimondása, kés-élen-játszó faggatózása?

 

Nem, dehogyis az!!

Érzékeket felkorbácsoló, bizsergető, izgató ... ösztönöket előcsalogató.

 

Szeretjük.

 

Szeretünk.