Miskin mókus Creative Commons License 2008.10.22 0 0 1910

Gilisztaszín fröccsent a természet legszélesebb spektrumú falára!

Vége a nedvektől duzzadó

verejtékező

tengerízű nyárnak!

 

Omlik a vakolat!

Most már az a dolgod, hogy az én ütememre ropogj

a lábam alatt,

ezer darabra törve.

 

Ha akarok majd megállok gondolkodni és sírni,

az elmúláson.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha nem, akkor tovább megyek

ólomléptekkel.