Miskin mókus
2008.10.22
|
|
0 0
1910
|
Gilisztaszín fröccsent a természet legszélesebb spektrumú falára!
Vége a nedvektől duzzadó
verejtékező
tengerízű nyárnak!
Omlik a vakolat!
Most már az a dolgod, hogy az én ütememre ropogj
a lábam alatt,
ezer darabra törve.
Ha akarok majd megállok gondolkodni és sírni,
az elmúláson.
Ha nem, akkor tovább megyek
ólomléptekkel. |
|