Az igazi nő párduc-testű. No nem olyan szőrös, szőr egyáltalában nincsen rajta, csak a szép, fényes, dús és hosszú haj. Az lobog a lágy szellőben. Az igazi nőnek karcsú a dereka, a csípőjét mérnök rajzolta körzővel, egy másik mérnök pedig a feneke félgömbjeit szerkesztette meg. A mellei szintén gömb alakúak, égre néző bimbókkal, amelyek soha nem húzódnak be, mindig feszesen és peckesen állnak, tiszta szerencse, hogy nem szúrják át sem a fehérneműt, sem az esetleg fehérnemű nélkül viselt vékony, hasat el nem takaró pólót. Apropó has. Az igazi nőnek olyan nincs. Vagyis van, férfiasan izmos, enyhén kockás, az oldalsó hasizmok jól kivehetők rajta. Nincs rajta heg, anyajegy, bőrhiba. Az igazi nő bőre bársony, színe barnás. Az igazi nőnek nincsenek ráncai. Semmilyenek. Akkor sem ha nevet. Az igazi nőn nincsenek hurkák. Nem vet a bőre ráncokat akkor sem ha ül. Az igazi nő nevetése csengő kacagás. Az igazi nő nem beszél csúnyán. Az igazi nő remekül főz, kiváló háziasszony, pazar süteményeket és hidegtálakat képes szervírozni, de mindezt úgy teszi, hogy mintegy háttérben marad-na... ha nem ragyogna ki minden környezetből. Mert az igazi nő kiragyog. Lehet havas, szürke, ónos esőtől sújtott a város, lehetnek átláthatatlan ködök, az igazi nő napfényt lop mindenki szívébe. Már puszta jelenléte mosolyt csal az arcokra. Az igazi nőt mindenki szereti, aki meg nem, az féltékeny rá. Az igazi nő mellett nem néz senki másra az igazi férfi. Az igazi nő végtelenül empatikus, ugyanakkor egy vadmacska az ágyban, de ha kell tud szelíden simogató is lenni. Az igazi nő hastáncol, énekel, szavai rózsabimbók. Az igazi nő okosan tud még hallgatni is. Az igazi nő mindemellett még okos is. Tudja, hogy mikor kell abbahagynia a hülyeséget.
(nem folytatja, csak folytatja, csak mondja, csak mondja...)