Hát megjártuk a hétvégén Bledet és környékét, és állíthatom, hogy ez egy igazi kis gyöngyszem, nem is túl messzire tőlünk, és valahogy annyira talán nincs is benn a köztudatban. A munkahelyemen szinte senki nem tudta merre van ez a Bled, miért érdemes odamenni, szóval nem tudták hova tenni a dolgot, ma reggel meg leesett az álluk a csodálkozástól, mikor a fényképeket megmutattam. Egészen meseszerű.

 

Az időjárás kedves volt hozzánk, pénteken ugyan eléggé borús és ködös volt az idő, de legalább nem esett és a szél se fújt, ki lehetett bírni. Szombaton és vasárnap viszont verőfényes napsütés csapkodta az Alpoknak ezt a szegletét, a fák az ősz ezernyi színében táncoltak, az ég csodaszép kéken világított, a gyönyörű, kristálytiszta vízű tavak pedig szemet kápráztatóan tükrözték a föléjük magasodó hegycsúcsok sziluettjét. Ez volt a harmadik hosszú hétvégénk a Júliai Alpokban - Kranjska Gora és Bovec után - és meg lehet állapítani, Bled is hozta az elvárt magas színvonalat. Szerintem öreg nyugdíjas koromig vissza fogok járogatni erre a környékre, nagyon kezd a szívemhez nőni ez a táj, itt képes vagyok leülni egy kőre és akár egy órán keresztül csak a természet csodáját bámulni, egy másodpercig nem unatkozom.

 

Az út könnyedén megjárható 4-4 és fél óra alatt (szombathelyi indulással), bár a Karawankák alagútnál valami karbantartás zajlik, ezért 10-15 percet várni kellett az áthaladással, de még így is - valamint a 6,5 eurós alagútdíj ellenére - jobban megéri szerintem erre kanyarodni, mint a Loiblpass-Ljubelj hágó szerpentinjein forgolászni a kocsival, koptatni a fékbetéteket. Szlovén autópályamatricát nem vettünk, így az alagút után az első leágazónál lemenekültünk az avtocsesztáról, végiggurultunk Jesenice városán, ami a szlovén Tatabányának tűnik, mivel szintén iparvárosról van szó, és szintén kb. 1 km széles és legalább 7-8 km hosszú, tehát egy hegyek közötti csík. (Azért persze Jesenicében több az ódon épület, mint T.bányán, viszont szlovén átlagviszonylatban eléggé lecsattantnak tűnik a város.) Szóval megúsztuk az autópályaizgalmakat, és egy alsóbbrendű, de látványos hegyi úton Sp. Gorje falu érintésével percek alatt már Bledben is voltunk.

 

A hétvégére bérelt apartman tökéletes választás volt, legalább 90 m2 alapterületű házikó felső része, két hálószoba, tágas nappali, fürdőszoba bidével: a házban teljes felszereltség a mikrótól a cd lejátszóig. Az ára egy napra pedig 60 szlovén euró, vagyis négyünkre leosztva napi 15 euróból megállt, én ezt kedvezőnek találom. Ráadásul kb. 5 perc sétával közvetlenül a tóparton lehetett az ember, a fekvése is baráti. Az alsó szinten lakó háziak nagyon barátságosak, a ház mögött hatalmas málnás, szőlő, alma és szilvafák, kedélyesen biztosítottak, hogy teletömhetjük a hasunkat bármelyik gyümölccsel, ez benn van az árban. Aki csodálkozna a málnán, annak igaza van, én sem győztem lesegetni, hogy mi ez, de október ellenére roskadoztak a bokrok a méretes, bordó málnaszemektől. Hát nem türtőztettük magunkat.

 

A bledi tó panorámájáról gondolom ebben a topikban nem kell különösképpen áradoznom, hiszen az valószínűleg ismeretes tény. A sziklán ágaskodó középkori vár, jobb oldalán a fehérre meszelt Sv. Martin templom (ha jól emlékszem a névre), háttérben a Júliai Alpok vonulata - szerintem az egyik legszebb, legemlékezetesebb látkép Közép-Európában. És persze akkor a szigetről és a rajta álló fogadalmi templomról még nem beszéltem, de az leginkább a várból, vagy valamelyik környékbeli hegytetőről (esetleg helikopterről) mutatja meg leginkább fekvéséből adódó bámulatos szépségét. Nagyon egyben van az egész. Maga a város afféle modernebb üdülőhely, bár sok a Monarchia-korabeli tornyos villa, amelyeket nagyon szépen újítgatnak fel. Rengeteg a hotel és a kávézó, bár az én szívemnek kedvesebb taverna-szerű pinceborozókkal, sörözőkkel itt nemigen lehet találkozni, gyakoribbak inkább a modern, minimál-stílusú nemzetközi szintű és igényességű bárok, klubok. Mivel a mi kirándulásunk a család megrendült anyagi helyzete miatt "very low cost" költségvetéssel dolgozik, ezért szóba sem jöhetett éttermi eszem-iszom, vagy kávéházi dőzsölés, ezért ezeket a helyeket csak kívülről szemléltük.  (A három nap - két éjszaka - teljes költségét 45.000 Ft-ban határoztuk meg családunk vonatkozásában (férj, feleség, másfél éves kiskölyök), és ezt tökéletesen sikerült is betartani, ebből 15.000 Ft volt a szállás, 18.000 Ft a benzin+autópálya+alagútdíj és 12.000 Ft a költőpénz. Lassan kezdünk ráérezni a spórolás ízére, és szerintem nem csináljuk rosszul. Dehát hiába válság ide-oda, utazás nélkül nehezen bírjuk ki, ez az élménykábítószer szükséges a mindennapok valóságának kimosolygásához. És szerintem meg is oldható.)

 

A péntek estét kedélyes kártyacsatával zártuk, közben megdézsmáltuk az otthonról hozott vaskeresztesi vörösbort, illetve a főtt füstölt csülköt tormával.

 

Ha valakit érdekel, írhatok még a bledi hétvégénkről, bár élménydús kalandokról, izgalmas fordulatokkal tarkított váratlan eseményekről nem számolhatok be, csak egy idilli, csendes és nyugodt családi kirándulásról, amelyhez egy csodás, meseszerű és léleknyugtató környezet adta a hátteret.