Nekem leginkább „ösztönös” (938) hozzászólása volt a leginkább gondolatébresztő (az egész gondolatvilágomat új utakra vezérlő).

 

Izgató Mriya, de veszélyes játék, amit játszol (képek, írások).

Úgy hiszem, minden általánosítás korcs és sántít, és a kényszerű rövidséggel megírva, közhelyes is, egy szóval: hamis. Vagy unalmas, ahogy te is céloztál rá . Újat még véletlenül se hoz fel a múltnak mélységes kútjából (vendégszöveg és puszta szószaporítás).

 

Férfiak? Ilyen, általános férfi (szomorú állat) pedig nincs, van viszont egy-egy fiú, aki mérhetetlenül több a leírtnál. Ez az, amit akár oldalakon át lehetne kifejteni.

 

Azt azonban jól írtad: nagyon jó itt nálad lenni. Még akkor is, ha csak egy picinykét, csak egy „résnyire” tárod fel magad. Az eddigiekből is látszik, kitűnik, te vagy a központi alak, akihez rendeződnek minden hozzászólásaink.

 

Dehogy taszító, dehogy botrányos a faggatózás, ellenkezőleg, fel- és kiszabadít. Tudjuk ugyan, hogy a lány főz-mos-takarít-vezet és boltba jár, de hát nem erre figyelmezünk. Nem is tehetnők ezt, a topiknő írásait olvasván, a lány-asszonytól küldött képeket nézvést.

 

A válaszokat tőled nagyon várjuk – örömöt adsz – kell-e több?!

 

Emberekkel beszélsz – írtad.

Csakhogy, miről? milyen szituációban?

A magam felelete: valamennyiőjük tőled tanácsot várnak, az életük (anyagi?) berendezkedését illetően. Ez viszont a viszonyt meghatározza.

 

Azt nem tudom, kiről írtál (ama Clubot itt nem láthatom). Mindenesetre van egy amerikai szexológusnő, Nancy Friday (ötvenes írónő), akinek több könyve közül magyarul kettő olvasható (én az elsőt, a Női szexuális ábrándok címűt ismerem).

Ha mást ugyan nem, de azt elismerték, hogy úttalan utakon járt.

 

Kegyetlen, nagyon kegyetlen volt Sylvia Plath verse.

Látod, mennyire nem ülnek a sztereotípiák (itt: beidegződések) a férfiakról-nőkről?

 

A végén magam is küldök egy szöveget: nem vers (ahhoz én kevéssé értek), mindössze egy fiktív anekdota, amely azonban tanúskodik arról, hogy a nőt (úgy, általában; csak látszólagos az ellentmondás az előbbiekkel), míly-mennyire nagyra becsülöm. Másokkal együtt, piedesztálra emelem.

 

Talán elfér (noha a sűrű-apró betűk miatt kissé nehjezen olvasható) .

 

Kedves történet azok közül, amelyek érdekesen végzõdnek...

 

Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben annak erdejében vadászott.

A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen.

De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.

A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nõ?

Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...

Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnõt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot...

Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyõzõ választ adni.

Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak õ tudhatja a helyes választ.

Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.

Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónõvel.

Az megígérte, hogy kielégítõ választ ad, de elõtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.

A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához..

Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítõ szag áradt belõle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyû terhet.

Ám amikor értesült a javasolt egyezségrõl, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.

Kihirdették az esküvõt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt: a nõ valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen. Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.

De micsoda esküvõ volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergõdõ Artúr.

Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyû hangokat és szagokat bocsátott ki magából.

Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott... Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentõ, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni.

Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?

Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett.

Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nõ, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...?

 

Ön hogyan döntött volna, mit választott volna? Gawain válasza alább olvasható, de mielõtt elolvasná, döntsön ön is...

 

 

A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nõ maga.

Ezt meghallva, a nõ azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen.

 

Mi ebbõl a tanulság? A tanulság lejjebb van, de mielõtt elolvasná, gondolkozzék el rajta...

 

 

AZ A TANULSÁG, HOGY NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA-E A NÕ...

 

ALAPJÁBAN VÉVE MINDIG BOSZORKÁNY... :-)