Végre megszereztem a második részt. Másfél hete játszom vele - tanulás mellett, khm, néha helyett, súlyos függőséget okoz. :-) És hol van még a három (egy megjelent és két beígért) kiegészítő? :-)
Az első rész története jobban megragadott, de a szokásos elemek (mellékküldetések dögivel, rejtélyes múlt, különleges, gonosz erők, és a tragikusan elbukott harcos alakja) itt is megvannak. Ami hatalmas előrelépés az egyeshez képest: a csapattársak végre többen vannak, erős személyiséget kaptak, és be nem áll a pofájuk. A BG után nagyon lehangoló volt a NWN nullajani NPC-eivel járkálni (egy idő után inkább otthon hagytam őket, mert egyáltalán nem volt szórakoztató a társaságuk, és azt is untam, hogy úton-útfélén elhaláloztak). Most olyan érzésem van, mintha egy Kotor-BG hibriddel játszanék, a csapattársak élnek, mindenbe beleszólnak, külön kis jelenetek jutnak nekik, és itt is van befolyás-rendszer. K*rvajó.
AI szempontjából viszont még lenne mit csiszolni rajtuk, nem egyszer fordult elő, hogy a drágák leálltak a térkép egyik sarkában (míg én már rég az átellenes oldalon jártam), és istennek sem akartak követni, hát még csatázni. Rendszerint tank karaktereket szoktam nevelni, most sincs másképp. Khelgarral bevetjük magunkat a csetepaté közepébe, a többi meg a háttérben csetlik-botlik (kivéve, ha kifejezetten megparancsolom, mit tegyenek), időnként, ha olyanjuk van, megtámogatnak egy-egy segítő varázslattal, ám rendszerint az ellenség őket pécézi ki elsőnek.
Az animációk csuda látványosak. Meg úgy általában nagyon tetszik a grafikája. Tudom, hogy a gépigényhez és a 2006-os standardhoz képest keveset nyújt, de én még a Diablo 2-n és különféle DOS-játékokon szocializálódtam, számomra ez a látványvilág meseszép. (Ha már itt tartunk, néha túlságosan is színes, de ez még belefér.)
A helyszínek ezerszer érdekesebbek, mint az első részben. A házak, belső terek egyre jobban hasonlítanak a BG előre rajzolt háttereihez, sokkal hihetőbbek, mondhatni, otthonosabbak. És azok után, hogy az első rész gyakorlatilag végig sík földön zajlott, kifejezetten üdítő hegyen-völgyön keresztül caplatni.
A karakteralkotással, a fajok/arcok/színek próbálgatásával elszórakoztam jó egy órát - nos, ha a Sims 2-nek története is lenne, máris a kedvenc játékommá válna. :-)
Az viszont idegesít, hogy a "statiszta-NPC" kínálat pofázmány tekintetében egy az egyben a karaktergenerálóból került elő. Miután nagy gonddal megalkottam a főhőst, és nekiláttam a kalandnak, az első településen szembejött velem egy parasztlány, ugyanolyan arccal, frizurával és színekkel. :-P
Gépigény: ehh. A gépem bírja a kiképzést, de a játék tényleg nagyon zabálja a kapacitását. És rohadt hosszan tölt. Míg kilépek egy ajtón/elvándorlok egy másik városrészre, addig nyugodtan elkészíthetek egy teát is, olvashatok, netezhetek, illetve egyre jobban füstölgő fejjel vizslathatom a képernyőt.
További negatívum a bugok halmaza. Rögtön az elején kifogtam egy sebesség-csökkentő átkot. Mondom magamban, volt már ilyen, hamarosan elmúlik. Aha. A csapattársaim már ötször felgyógyultak mindenből, míg én két óra múlva is csak csigalassúsággal haladtam. Pihenés, varázslatok, papi rásegítés: hatástalan. Végül kénytelen voltam újrakezdeni a küldetést. A másik kedvencem két napja került elő, nevezetesen a "Lorne nem akar harcolni" bug. Hatszor játszottam újra tárgyalás utáni rühes részt részt (Tyr temploma - készen állsz a párbajra? - igen - Khelgar beront a nagy lelkével - aztán jön Sand - Casavir - Neverwinter lovagjai azzal, hogy rajtam múlik a város sorsa-becsülete - Shandra és Grobnar lelkiznek - vééégre mehetek az arénába), mire sikerült egyáltalán csatába szólítanom azt a nagy melákot.

Összességében: szép játék, remek mellékkarakterekkel. És egyáltalán, jólesik ismét Faerunön mászkálni. Még több játékot, könyvet, sőt, filmet szeretnék látni erről a világról. :-)
És szívesen összeolvasztanám az első rész történetét és hangulatát ezekkel a társakkal és a grafikával.