Amiért megvettem (1990-es az évjárat!), az az volt, mert szép korához képest. Ennél csak lepusztultabb darabokat láttam ennyiért. Valószínűleg születése óta taxi volt,így rendelkezik mútjának minden előnyével és hátrányával. Gondozott külső és belső, szakszerűen javított és karbantartott kocsiszekrény- kontra lepukkant 2000-es dízel motor(megjegyzem az előző tulaj rakatta bele ezt a motort, az eredetivel nem tudom, mi baja volt, a műhelyben most sok furcsaságot találtak)
Mindig az volt a vágyam, hogy szép, öreg autóm legyen (lehet, hogy sokan hülyének néznek!), inkább belerakok pénzt, de az új autókat nem szívlelem! Nincs stílus, vagy ha van akkor az technokrata-futurisztikus stb.... Felülmúlhatatlan teljesítményt akarnak kihozni adott köbcentikből, és lassan már nem is az autós vezeti a járművet, hanem fordítva.
Némely régi autóban azonban van valami kortalan: a style és a minőség. Az, hogy nem akar merőben új, forradalmi formákat hozni, hanem csak úgy néz ki, mint egy"AUTÓ". Hűtőmaszkkal, lökhárítóval, gápháztetővel, stb... Az új autókban mindig valami egyénire, újdonságra törekednek. Rengeteg extrával, mintha az ember az autóban töltené le az életét. Köszönöm szépen: én hi-fi-t a nappaliban hallgatok, pihenni az ágyban, levegőzni a szabadban, a bőr kanapét amúgy sem szeretem, otthon sem autómata mozgatja az ablakot. Az egész csak üzlet, amiben a gyárak felgyorsult ütemben egymásra licitálnak. És amiből az amúgy (tisztelet a kivételnek) gusztustalan márkaszervízek aránytalanul jól megélnek.
Válaszul még annyi: szeretni nem szeretek egy darab vasat, de csodálatba ejt a tervezés gondossága, a kialakított funkcionális kényelem, a biztonságérzet, és persze erősen befolyásolt 6 éves kislányom: Apa vedd meg ezt az autót, mert szép, nagy és csillag van az elején.
A gyerekek tudnak valamit, mert ezzel össze is foglalta azt a tényt, amiért mi itt ilyen autót használunk!
Ha kész az autó, feltehetek pár képet.
még egy hét.