Megértelek, lelkecském, hogy fájó olvasni a Tiéddel ellenkező megnyilvánulást, különösen ha azt egy ember csak úgy, az agya mélyén hosszú éveken át beraktározott olvasmányai, na meg áldott emlékű tanárai oktatása alapján, a gugli segítsége nélkül elő tudja hívni.

Aki sokat olvas (már persze nem a manapság szokásos ócskaságokat), mind eljut annak felismeréséig, hogy milyen keveset tud is valójában! Ebben mélységesen egyetértünk! És ebből épp a szerénység következnék: ezt én már gyakoroltam a hibám előző hsz-omban való beismerésével, mellesleg azért a magam részéről mindig ügyelek szép anyanyelvünk szabályainak betartására. Te mikor fogsz (magyar nyelvi hiátusaid belátva) meaculpázni Kazinczy F. és Arany J. előtt pl. a mondatkezdő nagybetűk, általában az írásjelek, NB. a megszólítások esetén kötelező nagy kezdőbetűk negligálása okán?

Azért még mindig végtelenül kíváncsi lennék, sőt - hidd el - nagyon is elviselném, ha végre megismerhetném a topic témájába vágó, akár ez enyémmel ellentétes okfejtésedet! Csodálkozni fogsz: a "dixi"-t is értem! Ez egyfajta leintésnek minősülne a részedről mindenki iránt, mint ahogy a római császárok utólja alkalmazta, amikor hatalmi szóval el akart hallgattatni minden ellenvéleményt. De az akkori "felséges döntés" így is hangzott: "Quod dixi, dixi!"

Az egyszerű "dixi" megnyilvánulás mai nyelven "kuss"-t jelent, ezt akartad mondani nekem? Vagy csak a Te "nagy arcod" megnyilvánulásaként értékelhető ez az ízléstelenül alkalmazott latin szó?