brekkancs Creative Commons License 2008.10.17 0 0 118
Kérdi, itthon vagyok-e? Igen. Hisz csak ennyit kérdezett. Akkor hozzam el a gyerekét és vigyázzak rá. És önti, csak önti rám a bánatát részletesen és hogy miért nem vele történt az, ami velem és sikít belőle a bosszúvágy. És már sír. De én nem tudom cipelni az ő bánatát is. Csak tapos, ül rám. Kapaszkodna belém, húzna le. És nem tudok neki nemet mondani, csak ülök utána hosszasan, fáradtan. És aludnék. Ha lehetne, egész nap. Csak éjjel nem. Hogy ne kéne találkozni senkivel, szót se szólni. Írni legfeljebb, az jó.