Csak kurtán a két kérdésedre:

 

–          Ó, az nagyon jó lenne (benne van annak az ígérete, hogy a női kéz nemcsak pihen a combomon, és nemcsak a combomon);

 

–          lehetséges a kristálytisztán bugyborékoló vízben: a kitörés eredménye hosszú fehéres fonalakban nemcsak a fiúnak tűnik fel.

 

Becsukni a szemeinket, nem kell.

 

Valóban tapasztalt nőnek látszol. Lazán odavetett megjegyzéseidből kitűnően, testiekben is, de – ami itt fontosabb –, szellemiekben, odaadásban, felénk fordulásban, levélszeretetben és levelekre inspirálásban igazi háziasszony vagy.

Igen, tapasztalt vagy, de ha csak a tapasztaltság látszatát kelted: nos, az ugyanaz (ekvivalens).

 

Igen, arc nélkül, tét nélkül. Ilyen nyíltak ezért vagyunk?

 

Magam egyébként annál egyszerűbb lélek volnék, hogysem kötődnék a művészetekhez.

 

Talán nem tévedek: sokunk álma lehet, hogy akkor, közben egy lány lássa.

Bűntudat? Gondolom, ez általános. Szinte elviselhetetlenül hevesen kitörő öröm, utána az összeomlás, az egyedülség érzete. Hogy idézzelek (jobban meg tudod fogalmazni): lüktető, sötét ragyogás. Szelíd női kéz akkor nincs.

És igen, utána süpped a lelkünk, az agyunk kiürül, zsugorodunk másképp is. Kisfiú-ártatlanok leszünk megint.

 

Követhetetlen tájakra indul a képzelet: egyszer a szobádban egybegyűlnénk – nemcsak virtuálisan. Rendeznél-irányítanál minket? Háziasszony az ilyen-olyan férfiakat (félhomály, gyertya, netán ürmös)?