Nekik dízel kell. Beindítottak egy nagy finomítót (Jamnagar), és vásárolgatnak bele nehéz savanyú olajat (napi 600 ezer hordócskával). Indiában energiaválság van, jövőre 20 millió tonna szenet akarnak importálni, folyamatos a 'load shedding', azaz hol ez az erőmű megy, hol amaz, hol van áram, hol nincs - de (egyelőre) tervezetten megy.

Hasonló, de rosszabb helyzetben van Pakisztán is.

Az olcsó olajra mindenki ugyanúgy reagál, aki fogyasztó: vesz még. És mindenki ugyanúgy reagál, aki kitermelő: bezár még. Ez hamar összeér. Nem kell sokat aludni, hiány lesz. Az OPEC szeptemberben már 7-800 ezer hordóval csökkentett, de ebből jóval több lenne akkor is, ha 80-90 dolláron maradna az ár. Ha a következő hetekben tovább esik (vagy itt marad), akkor november közepén azt fogják mondani: minusz 2 mbpd, elhalasztott fejlesztések. Ezzel az a baj, hogy bezárni se gyors és kényelmes, de sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint újranyitni.

Illetve még egy dolog.

Az ár természetesen fel fog majd menni... csakhogy. Most, hogy a világ azt látta és látja, hogy az ár akármikor visszaeshet praktikusan a felére, a válaszok gyengébbek lesznek akkor is, ha megint emelkedik az ár. Egyszerűen túl sokan égették meg magukat a mostani áreséssel, és hiába emelkedik majd, nem lesz olyan termelési, befektetési, átállási válasz, mint ami volt 2008 elején. Nem fogják ugyanis elhinni, hogy tartósan magasak maradnak az árak. És éppen ez esz az, amitől majd tartósan magasan is maradnak.

Ez az ugráló ár a lehető legrosszabb mindenkinek.