"Amely közösségben szintén a génjeink által meghatároztatva viseltetünk individualista módon, így a kör bezárul. :-)"

 

Pontosan. Az individualizmus és kollektivizmus egy játéka van belénk kódolva. Semelyik se uralokdhat a másik fölött vagy gáz van.

 

"Tulajdonképpen ez azért érdekes és ontopik, mert a vallásnak van egy erős társadalmi integrációs funkciója is. Az individualista attitűd önkorlátozása nélkül nehezen képzelhető el közösség, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nyugati társadalmakban ezt az önkorlátozást nem igazán helyettesíti a kényszer, legfeljebb kiegészíti, de a kényszerítés elfogadásához is szükség van valamiféle elvi közmegegyezésre, egy közösen elfogadott értékrendre, mely a kényszert legitimálja.
Ölég tekintélyes időn keresztül a vallás volt az, ami ellátta ezt a funkciót, szépen kerkdeden belerakva mindent egy átfogó, az empirikusan megismerhető világot meghaladó világrendbe. Emeberek, szíveskedjetek szót érteni egymással, mert valamiféle istenke tőletek ezt erőst elvárja, aki ellenszegül ennek az szopóágra kerül, míg aki aláveti magát annak örök havaj."

 

Igen, régebben nem lehetet vona egy nagy létszámú közössgéet irányítani, kontrollálni vllás nélkül. A vallás vezetet a nagy létszámú közössgéek kialakulásához.

 

"Na, mostanság pont ez a paradigma látszik inogni, holmi liberálisok ezt az évezredeken át működött tekknikát vélik meghaladottnak, mondván, hogy -mint arra már korábban is utaltam- a közösségi lét érdekében elengedhetetlen önkorlátozás individualista módon is előteremthető, hiszen a közösség szükségszerűsége empirikusan, javarészt a hasznossági szempont alapján is levezethető."

 

Igen.

 

"Ettől válik némiképp izgalmassá a kérdés, hogy miért is fordulnak el nálunk ilyen szignifikáns mértékben emberek a vallástól?"

 

Mert nem hisznek Istenen. Amúgy egy közösség összetartozása érzelmi alapú. Hiába gondoljuk úgy hogy logikus összetartni, ha egyszer a valóságban érzelmek alapján döntünk.