Kellene talán egymást minősítgetnünk?

Merthogy szerintem nem, - neked egyébként is elég a tükőrbe nézned ahhoz, hogy teljes letargiába süppedj, - most még én is cseszegesselek?

Kizárt, - egyébként is tagja vagyok az Árvácska Egyesületnek...

Egyébként természetesen igazad van, 1956 óta minden politikai  mozgás szülőatyja a mi kissé elvetélt felkelésünk volt.

Emiatt tört ki a vietnami háború, ez az oka, hogy sor került Irak megszállására, valamint Pongrátz Gergely ejtette teherbe Gorbacsov mamáját, - szerintem is...

Én ugyan nemigen kedvelem Pozsgayt, mégis azt gondolom, hogy az események első napjaira tán a népfelkelés szó illik, a maradék tiz napra meg a zűrzavaros elképzelések, törekvések, a terror és a csőcselék randalírozása nyomta rá a bélyegét.

A forradalom  előrevivő tömegmegmozdulás, itten meg a második - harmadik naptól kezdődően leginkább retrográg törekvések kerültek előtérbe, - voltak, akik Horthyhoz, voltak akik Szálasihoz, voltak, akik az 1800-as vekhez akartak visszatérni, - a nép meg csak lesett, mint a levelibéka az ágon, - a gyári melós - kissé naív módon - leginkább munkásönigazgatást akart, meg semlegességről álmodozott.

Közben a  börtönből szabadult köztörvényesek fosztogattak, gyilkolásztak,  Wittner Marika meg házról-házra járva komcsikat gyüjtött, ahelyett, hogy a kisgyerekét pelenkázta volna.

Gyönyörű, tiszta forradalom volt, mint a mesében.

Mese is...

Kádárt meg hiába mocskolod, - nem te fogsz ítélni felette, hanem a történelem, - a nép meg akkor is jó szívvel fog emlékezni rá, amikor már azt sem tudja senki, hogy ki a fene is volt Antall, Horn, Orbán vagy Torgyán József...

:O)))