kisföldalattin utaztunk egy barátnőmmel, amikor is azt mondja, leszáll a végállomás előtt, pedig nem így beszéltük meg. Nem értettem, de jó. Beér a szerelvény a végállomásra, leszállt mindenki, volt egy híd nem messze, senki nem indult arra, csak én. Odaérek, elindulok rajta, valami arab odalép, hogy menjek onnan, ha jót akarok, mert fel fogják robbantani. Bánom én, mondtam. Azt mondja, na mert ilyen elszánt vagyok, azért se ölnek meg. Érdekes, ez ilyen előre bejelentett robbantás volt, le is zárták az autósforgalmat rajta. Szóval marha pipa voltam, mert éreztem, hogy csak jobb volna, ha itt és most felrobbannék. Erősködtem, hogy de én akarom.

Az arab kezembe nyomott valami radírgumit, amire rá volt nyomva a neve meg a címe, ahol megtalálom. Ha bármi baj van, keressem meg, bármi. Segít. De most takarodjak. Így.

Eddig álmodtam.