Kedves Najahuha!

Az igen erőteljes nyelvrokonságot egy percig nem vontam kétségbe. De miért van ez? Miért áll fenn a nyelvrokonság, mondjuk, a sváb és a hatti között? S miért a szanszkrit nyelvi atyafiság? Nos hát, a kulcskérdés az, amit a topikjaimban már jó ideje próbálok több-kevesebb sikerrel feszegetni: az úgynevezett sztyeppei és "pré-indoeurópai" népek ősibb lakhelyeinek problematikája. Mert honnan is jöttek ezek a népek? Beleértve most azokat is, akiket írott források híján még nem tudunk nevükön nevezni, mindösszesen a környezetet sejtjük, ahonnan érkezhettek (például a Körös-kultúra hordozóinak esetében). Az Európai északabbi tájairól előbújó kis germán és szláv törzsecskékre egy sereg elő-ázsiai eredetű népcsoport hatott: hettiták (szkíták), szarmaták, venétek stb. stb., akik részben a kelta (gall) közösséget alkották. A hattik őshazája Anatólia, akárcsak a hozzájuk hasonlóan mindenfelé szétszóródó vendeké. A szarmaták Médiából jöttek, a thrákok (törökök), kimmerek (hunok) valahonnan ugyaninnen, és még sorolhatnánk. A parthusok őshazája is végső soron Elő-Ázsia volt. S ők dolgoztatták ki annak a mesterséges idiómának az alapjait, melyet ma szanszkritként ismer a világ. Szó nincs arról, hogy egy egységes indoeurópai ősnép valahol Belső-Ázsiában vagy akárhol osztódott volna. Éppen ellenkezőleg. Azok az egyezések, melyek alapján a hajdani indoeurópai közösség létezésének hipotézisét a XIX. században kigondolták, e széles eurázsiai térségeken egymással rokon elő-ázsiai etnikumok hatására jöttek létre a legkülönfélébb szubsztrátumok részvételével (területi nyelvkiegyenlítődés, vagy magyarázhatjuk más címszóval is, ez most mellékes).