Azért valamit nagy általánosságban még leírnék.
Sokat olvastam kutya témában és bár a tapasztalatom alapján nem hiszek el mindent, azért sokat lehet tanulni több évtizedes kutyázás után is.
A falkavezérségről olvastam valahol egy gondolatot - és egyre inkább igaznak tartom.

Nem feltétlenül az a mérvadó, hogy a kutya vezér egyéniség-e vagy sem, ha rangsorvita van. (Bár a kamaszodó kutyák és az újonnan a családba kerültek azért bepróbálkoznak, ez tény.) A leggyakoribb az, hogyha a gazdi az első pillanattól nem falkavezérként lép fel, akkor kezdődnek a gondok. Nem valami nagy idomításról van szó, ennél sokkal hétköznapibb a dolog.
Ha van első perctől rendszeres házi szabály, amit a gazdi szab meg, akkor a dolgok sokkal simábbak, mert a kutyának ahhoz alkalmazkodnia kell.
Ha nincs ilyen, ha a séták és az evés rendszertelenek, ha egyszer szabad valamit, egyszer meg nem, ha a felkelés, lefekvés, alvás ideje kiszámíthatatlan, akkor a kutya úgy érzi, hogy nincs falkavezér. Márpedig a kutya számára (és a falkaállatok számára) ez létkérdés. És ilyen helyzetben még akkor is vállalni akarja a falkavezérség szerepét, ha ehhez egyébként nem lenne kedve/képessége.
Ebből pedig mindig baj származik, mert a kutya, főként ha egyébként nem vezéregyéniség kiegyensúlyozatlanná válik, mert túl nagy teher nyomja, úgy érzi minden szitut neki kell megoldani, neki kell dönteni mindenben.

Tehát ha eleve megvan mindennek az ideje és helye, ha a családban szervezetten mennek a dolgok, akkor a kutyák zömének esze ágában sincs élre törni akarni - és az igazán domináns kutyák azért ritkák.

Eszembe jut erről egy mondás:
"Tartsd meg a rendet és a rend is meg fog tartani téged."