Tapasztalatból írom. Az öreg Gino kutyám volt ilyen. Igaz, ő olyan hányatott múlttal rendelkezett, amelyben nem csak elhanyagolták, enni alig kapott, két méteres láncon, ingerszegény környezetben tartották, és ha ugatott, még meg is verték, valószínűleg seprű- vagy partvisnyéllel, két éves koráig. Ő ennek ellenére nagyon normális, jó természetű, de a főnökség átvételével időnként megpróbálkozó kutya volt, még olyan 10 éves kora körül is néha próbálkozott, pedig akkor már rég ivartalanítva volt, és egyébként nem is volt agresszív. Ja, és annak ellenére, hogy ok nélkül soha senkit meg nem támadott, de még rozoga öregúr korában, 15 év felett is, ha úgy érezte, védelemre van szüksége a családnak, egy pillanatig nem gondolkodott. Igaz, ő még nagytestű is volt, viszont meggyőződésem, ha átlagos, vagy elsőkutyás kézbe kerül, hamar megváltak volna tőle, mondván, kezelhetetlenül agresszív, nekem meg nagyon szófogadó, jó kutyám lett, és imádott engem, de azért néha megnézte, még mindig én vagyok-e az erősebb. Viszont mikor elhoztuk, kb. két-három hónapig csüggött rajtunk, a tüzelő szuka hátáról le tudtam hívni, ha azt játszottam, otthagyom. Aztán meg kellett vele "küzdeni" a főnökségért, és akkor egy jó ideig rend volt. Nem mondom, hogy ez a viselkedés általános, mindössze azt, hogy előfordulhat, és egy terrier lehet ilyesmire hajlamos. Persze a kisebb testmérete miatt azért viszonylag könnyebben kezelhető az ügy, ha előfordul, csak nem kell megijedni, vagy nagyon meglepődni.