Szemed színe

Mikor a márciusi este
A sziget mellett
Elsimítja a vizet,
S a part menti tükörre
Barna téli ágak képe vetül
Egy árnyalatnyi zölddel,
Mit a megpendített rügyek
Halványan belekevernek.
Hozzá nyugatról szelíd derengés
A mai nap tűnő fénye,
Vízbe hulló szikrája.
Túloldalról meg a parti fák
Lassan kúszó hosszú árnya,
Mélyebb színek...
Melyet egybemos a pillanat.
S a víz fölé hajló füzek alatt,
Az újra elveszett nap határán,
A különös fényben
Elidőz a folyó,
Mielőtt vissza nem tér soha,
Akkor, de csak egy pillanatra,
Mielőtt az alkony vakká tenne,
Úgy hiszem, pont ilyen...ilyen volt
Szemed színe,
Mellyel néz a csendes este.

  (Balázs László)