Ez teljesen így van. Én 18 évig voltam egyke - ami a gyakorlatban azt jelenti, h örökké. Most 3 gyerekem van: egy 2,5 éves, két 0,5 éves. A "nagy" egy kedves, nyitott gyerek volt, mégis azt kell mondjam, h ég és föld a különbség a mostani és a fél évvel ezelőtti viselkedése között: olyan nyitottsággal, kedvesen fordul a gyerekek felé, megszokta, h nem ugrok minden szavára (nem volt kóros, de nyilván kevesebb idő az övé), mert épp szoptatok/etetek, ha a kicsik sírnak, vigasztalja őket, visz nekik játékot, énekel stb. És még csak fél éve vannak tesói. Közben vannak olyan időszeletek, mikor csak vele vagyok, van, mikor csak egy-egy tesókával.

Én örökké érzem azt, amiről itt szó van: nem tudok annyira természetes lenni, mint egy 2-3 tesós felnőtt. Könnyen barátkozom, oldódom, de...