Jól gondolod, sok állattal sok a dolog.  Van sacc per kb. 50 tyúk és  néhány kakas, 7 kecske, ebből négy kameruni törpe, 3 cica, és a három kutya. Őket már láttad. Szóval ennyi. Ezt a bandát mindennap ellátni, takarítani, foglalkozni velük, hát van benne meló. Különösen azért, mert nem csak odalökjük az ennivalót, hanem mindegyikkel egy kicsit külön is foglalkozunk. Nálunk a tyúkok beszélgetnek velünk, a japántyúk a kezemre ül mint a papagáj, a kakas fut elém mint egy kutya. A kecskéink két lábon táncolnak, ha visszük a kaját, mert mindig jut mellé simi is. A legöregebb kecske még a hintát is lökdöste a fiam alatt, amikor még mindeketten kicsik voltak. Tehát megéri. Régebben még voltak libák, kacsák és nyulak is. Most már nem bírjuk annyira erővel. De mindet szeretjük, úgy gondolom, hogy még a vágóállatnak is jár a szép élet és a szeretet, hiszen értünk él (és hal). Úgy gondolom, hogy Kormit is a ragaszkodása és a ragaszkodásunk tartotta életben. Lehet, hogy kutya még annyit nem hallotta, hogy szeretünk, gyógyulj meg. Az meg vidéken természetes, hogy ha valaki kutyát sétáltat, akkor a falu bolondjának tartják. De ezt meg én ....... le. Akkor is mindenki hülyének nézett, amikor elsirattam az elütött cicánkat. Na bumm.

Nagyon melegen ajánljátok az ivartalanítást. Jobb lesz tőle a kanok természete? Vagy csak a csavargási hajlamot ússzuk meg? Még eddig sikerült kerítésen belül tartani őket általában. Csak egyszer fordult elő, hogy a pincsi utódlási szándékkal átlógott a szomszédba. Három csodaszép kölyök lett az eredmény. Én meg hordtam a kecsketejet az anyakutyának, gyermektartás fejében.