Nem tudom, hogy Havas Szófia visszasírja e azt a rendszert, - én nem sírom vissza.

Egyrészt megértettem, hogy egy társadalomnak szerves fejlődésen kell átmenni és nehezen lehet a zsellérekből és cselédekből, meg a budai lyukaszoknis kispolgárságból hétfőről - keddre öntudatosan gondolkodó önzetlen kommunistát vagy önmagáról és  környezetéről gondoskodó polgárt faragni, - ehhez képest én a szocializmusnak nevezett társadalmi kísérlet negyven éve alatt csak adtam azoknak, akik elsőként rohantak az MDF-re szavazni.

Oda lettek az illúzióim, de nekem nem okoz megrázkódtatást a bizonytalan egzisztenciális helyzet, nem nézem istennek egyik félagyú politikust sem, de azért nem gondolom, hogy a társadalom perifériájára szoorultak kezét el kellene vagy lehetne engednünk.

Én az elmúlt rendszernek sok pozitívumát tudnám elsorolni, ezt a mai rendszert meg egy szánalmas sz@rnak tartom, - olyan ez, mint amikor valaki a nyári ég alatt a focipályán éppen korcsolyázgatni szeretne...

Húsz évet vágtunk ki az ablakon, kiárusítottuk az országot, de képtelenek voltunk ezalatt egy élhető és működőképes struktúrát létrhozni, ehelyett cirkusz lett a Parlamentből, javarészt az identitászavaros, anakronisztikus jobboldal jóvoltából.

De hidd el, engem ez sem nagyon érint már meg érzelmileg, - ti csináltátok ide ezt, egyétek meg ti...

:O)))